Mosonyi 150 címmel rendez koncertszínházi előadást a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara október 30-án, a zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus halálának évfordulója alkalmából az Óbudai Társaskörben.
A fővárosi Duna-part talán legszebbik szakaszán, a József Attila és a Dorottya utca sarkán található háromemeletes bérház egyik lakásában éppen 150 évvel ezelőtt, 1870. október 31-én hunyt el a 19. századi magyar kulturális élet egyik legmeghatározóbb alakja: Mosonyi Mihály. Magányosan távozott, hiszen imádott felesége, Weber Paulina korai halála olyannyira megviselte, hogy sosem házasodott újra: egész életét a magyar zenei élet felvirágoztatásának, a nemzeti opera megteremtésének szentelte.
Brand Michael, későbbi nevén Mosony Mihály magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus pályája elején 1833-tól a pozsonyi tanítóképzőben tanult, közben alkalmi munkából tartotta el magát. Két évvel később Keglevich Károly gróf vette pártfogásába, aki beajánlotta Pejachevics Péter grófhoz zenemesternek. Mosonyi hét évet töltött Pejachevics szolgálatában, majd a negyvenes évek elején Pestre ment szerencsét próbálni. Itt hamar sikerült széles körű ismeretségre szert tennie, beválogatták a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába is.
1845-ben feleségül vette Weber Paulinát, akivel hat évig, az asszony haláláig élt boldog házasságban. Felesége elvesztése nagyon megrázta, nem is házasodott újra. 1848–49-ben nemzetőrnek állt. Az 1850-es évek elején Liszt Ferenc felkérte, hogy komponáljon meg két tételt Esztergomi miséjéhez. Ezután nem sokkal egy német nyelvű opera komponálásába kezdett, de a darab bemutatása végül nem valósult meg. 1860-ban megalapította a Zenészeti Lapokat, az első magyar nyelvű zenei folyóiratot.
Ettől kezdve rendszeresen újságíróskodott, sajtóvitákban vett részt, és megfogalmazta új, nemzeti irányának főbb célkitűzéseit. 1861-ben, a Bánk bán hatására, megkomponálta Szép Ilonka című operáját. Következő művének, az Álmos című operának korabeli bemutatója nem valósult meg. Ezután alkotókedve alábbhagyott, Erkellel is ellenséges lett a viszonya. Mosonyi gyakran bírálta a Nemzeti Színház vezetőségét, neheztelt Erkelre amiatt is, mert a Szép Ilonkát hat előadás után levették a műsorról, és nem értettek egyet Wagner zenéjének megítélésében sem.
Mosonyi utolsó éveiben már nem írt nagyszabású műveket, kórusművek és dalok kerültek ki keze alól, e daraboknak köszönhette növekvő népszerűségét: a dalárdák sorban választották tiszteletbeli tagjukká. Később kibékült Erkellel, a Nemzeti Színház is elégtételt adott neki, amikor beválasztotta az operabíráló bizottságba. Felkérték, hogy legyen tagja annak a küldöttségnek is, amely a Zeneakadémia ügyében fordult a belügyminisztériumhoz. 1870. október 31-én Pesten halt meg.
A Mosonyi 150 koncertszínházi est első részében a Liszt és Wagner barátságát élvező zeneszerző regénybe illő szerelmének állít emléket Elek Szilvia drámája, melyben két rendkívüli muzsikus találkozik egy Duna-parti gőzhajóállomás várótermében. Az előadás alapját azok a szövegek képezik, amelyeket Mosonyi elhunyt feleségének, Paulinának címezve tett közzé éveken át. A Hűvösvölgyi Ildikó és Hirtling István által tolmácsolt darabot Mosonyi zongoramuzsikája kíséri, majd a szerző h-moll vonósnégyese hangzik el. A kvartettet az 1853-ban Erkel Ferenc által alapított Budapesti Filharmóniai Társaság tagjai, azaz az Operaház művészei tolmácsolják.
