Krzysztof Eugeniusz Penderecki(1933 – 2020) lengyel klasszikus zeneszerző, karmester, a 20. század második felének jelentős alkotója, ma lenne 87 éves.
Penderecki a délkelet-lengyelországi Debica városában született, édesapja jogász és lelkes hegedűs volt, fiát már korán megismertette hangszerével, de zongoraleckéket is adott. Bár a kis Krzysztof nagyapja után festő szeretett volna lenni és érettségi után filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat is folytatott, diplomát végül mégis zeneszerzésből szerzett a Krakkói Zeneművészeti Főiskolán.
Fiatalon a zenei avantgárd irányzatokhoz csatlakozott, és azok egyik vezére is lett. Korai művein Anton Webern, Pierre Boulez és Igor Sztravinszkij hatása tükröződik. Saját újítása volt a különleges hangzások (zörejek, zajok) belekomponálása darabjaiba. Szélesebb körben a hirosimai áldozatok emlékére készült 1959-es Gyászénekével lett ismert.
Az 1960-as években a münsteri katedrális felépítésének kétszázadik évfordulójára írt Lukács Passiójával keltett feltűnést: a vallásos téma szokatlan volt a szocialista országokban. 1967-ben a II. világháborús fogolytáborokban elhunytak emlékére írta Dies Irae című kórusművét, amelyet Auschwitz oratórium néven is számon tartanak.
Jeruzsálem alapításának 3000 éves emlékére írta Jeruzsálem hét kapuja című kórusszimfóniáját. 1973 és 2008 között nyolc szimfóniája született, amelyekben a romantikus zene hatása érezhető. 2005-ben fejezte be 8. szimfóniáját, majd később német költők verseit felhasználva dalciklussá bővítette.
Fiatalkori újításai után az 1970-es években visszatért a hagyományosabb formákhoz, amelyeket 1972 után gyakran saját maga vezényelt. Több művét kortárs zenésznek dedikálta. Több egyetemen tanított, és több akadémiától és egyetemtől tiszteletbeli doktori címet kapott. Művészetét díjak sokaságával jutalmazták. 2013-ban a Tarnów melletti Luslawicében 2013-ban egy, az ő nevét viselő zenei központ nyílt, Luslawicében pedig saját maga által tervezett parkot alapított.
Pendericki több alkalommal járt Magyarországon, legutóljára 2016-ban vezényelte saját alkotásait Budapesten a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik díszvendégeként. Hosszú és súlyos betegség után hunyt el 2020 tavaszán. Teljes életműve meghaladja a 120 darabot, beleértve 4 operáját és nyolc szimfóniáját.
