Gabriel Yared Oscar-díjas komponista, Az angol beteg és az Angyalok városa című filmek zeneszerzője, ezen a héten vasárnap, filmzenei műsorunk vendége.
Yared 1949 októberében született, jómódú, értelmiségi libanoni szülőktől, akik azt akarták, hogy fiuk jogot tanuljon. Ehelyett Gabriel Párizsba utazott, hogy zenét tanuljon a libanoni kulturális minisztérium ösztöndíjával. A francia fővárosban az egyik legnagyobb zeneszerző, Henri Dutilleux óráira járt.
„Akkoriban még csak azt tudtam, hogyan kell kottát olvasni és zongorázni” – mondta Yared. „Nem tanultam meg a zeneszerzés szabályait. Amikor visszatértem Libanonba, apám ragaszkodott ahhoz, hogy folytassam a jogi tanulmányaimat.” Minden megváltozott, amikor megismerkedett a Brazil Dalfesztivál igazgatójával, Augusto Marzagaóval, aki nővére barátjának férje volt, s aki megkérte Yaredet, hogy komponáljon egy dalt Libanon képviseletére az eseményen.
„1970-ben, 21 éves koromban 15 napra Brazíliába mentem, és végül 18 hónapig maradtam” – mondta. „Úgy döntöttem, hogy ott élek majd, de a sors visszavitt Párizsba.” Az egyetlen hely, amelyről Yared tudta, hogy soha nem fog visszatérni, az a hazája volt. „Amikor elhagytam Libanont, megígértem magamnak, hogy soha többé nem térek vissza, mivel ott nagyon nehéz dolgom volt” – mondta. „Olyan családban születtem, ahol nem voltak művészek és zenészek, és így én voltam a család fekete báránya.”
Amikor elhagyta Libanont, magával vitt egy számára nagyon kedves tárgyat: egy könyvet, amely Ahmed Nami, Gabriel nagymamájának férjéé volt. A könyv „Arab zenei konferencia Kairóban” címet viselte, és 1932-ben adták ki Farouk király uralkodása alatt.
Yared soha nem szerette a keleti zenét, mivel az emlékeztette őt azokra a boldogtalan évekre, amelyeket 4 és 14 éves kor között töltött egy jezsuita internátusban. Amikor Maroun Bagdadi filmrendező meglátogatta őt egy film ötletével, Yared felfedezte a könyvben az összes keleti skála és ritmus, valamint a keleti zene szóbeli ismereteinek írásos feljegyzése.
„A keleti zenében a tanulás végtelen kútját láttam, amelyben megtalálhatom a gyökereimet” – mondta Yared. „Új utakat fedeztem fel a zenében, amelyet ki is próbáltam Bagdadi filmjével, a” Kis háborúkkal ” majd Youssef Chahine” Adieu Bonaparte „-című filmjében, majd Michel Ocelot híres animációs filmjében az ” Azur et Asmar „-ban.
„A keleti zenét használtam a legklasszikusabb értelemben, és vegyítettem a nyugati zene általam ismert elemeivel, bár ez nem csak két különböző kultúra rétegzéséről szól; inkább egymás átszövéséről és összefonódásáról van szó. ”
Yared megismerkedett Yasmina Joumblatt libanoni énekesnővel, a legendás szíriai énekes, Asmahan unokájával, aki felkérte, hogy hangszerelje számára nagyanyja egyik dalát.
„Egy hét múlva, miután meghallgattam Asmahan” Ya Habibi Taala „című dalát, olyan módon tudtam komponálni, alkotni, amit nem is reméltem.” – mondja a zeneszerző. Yared ezt követően még hat dalt írt Joumblatt szövegeire, amelyek óriási tanulási élménynek bizonyultak számára.
„A keleti zene tudása, annak megértése megérett bennem és fokozatosan visszatértem a gyökerekhez” – mondta. „Nagyon sokat tanultam Franciaországban, és ez a libanoni gyökereimmel együtt számomra rendkívül fontos és inspiráló.”
