Farinelli (1705 – 1782) (eredeti neve Carlo Maria Broschi) olasz énekes, a kor legünnepeltebb kasztrált énekeseinek egyike, 316 éve született. Farinellinek már gyerekként olyan gazdag szopránhangja volt, és olyan tartományban, amely felülmúlna sok ma élő dívát is.
Régi nemes család sarja, akit gyermekkorában kasztráltak. A kasztrálás divatja az arab világból származott, és egészen a 18. század végéig gyakorlat maradt Európában. A kasztrálást orvos, vagy ha nem volt rá pénz, az anya végezte el. A témában szakkönyv is rendelkezésre állt, Harles d’Ancillon francia ügyvéd írása, aki a saját módszerét ismertette. A gyermeket forró vízbe ültették, a nyaki ereket elszorították, esetleg ópiumot is adtak neki, majd egy előzőleg tűzben felhevített késsel végezték el a beavatkozást, a herék eltávolítását. A saját családban elkövetett kasztrálást a törvény és az egyház is üldözte, halállal és kiközösítéssel büntették, de a gyakorlatban könnyű volt balesettel, kutyatámadással, lórúgással stb. adni magyarázatot.
Farinelli apja hivatalnok volt, első zeneleckéit hét évvel idősebb bátyjától kapta. Farinelli tízéves korától Nicola Porpora tanítványa lett, akinek Pietro Metastasio librettójára írt Angelica e Medoro című operájával debütált 1720-ban. Virtuóz énekével mesterének, Porporának, Eumene című operájában 1722-ben nagy sikert aratott. VI. Károly német-római császár, magyar és cseh király tanácsára a bensőséges, drámai éneket is tökéletesen elsajátította. Többször énekelt Bécsben.
Porpora biztatására 1734-ben Londonba ment, ahol rendkívüli sikerei fölöslegessé tették a másik operavállalatot, melyet akkor Händel vezetett, aki emiatt tért át végleg az oratóriumok komponálására. A dúsgazdaggá vált Farinelli 1736-ban Spanyolországba ment, s miután V. Fülöp királyt a legendák szerint „énekével kigyógyította”, befolyásos udvaroncává lett, sőt VI. Ferdinánd politikájában is része volt. Csak 1759-ben tért vissza hazájába. 1782-ben halt meg, és miután sírját a napóleoni háborúkban elpusztították, maradványait 1810-ben a bolognai La Certosa temetőbe szállították . Ott pihent, amíg az antropológusok 2006-ban feltárták a sírját, és további információkat kerestek életéről. Nagyon kevés olyan személy csontváza maradt meg, akiről ismert, hogy kasztrálták, ezért Maria Belcastro antropológus és munkatársai igyekeztek megismerni Farinelli személyt és a castratót.
Belcastro és munkatársai azonnal észrevettek néhány érdekes különbséget Farinelli csontvázában más felnőtt férfiak csontjaihoz képest. Egyrészt jóval magasabb volt az átlagnál, nagyon hosszú végtagcsontokkal. Csontjai az epifízis egyesülésének egyes vonalait is fenntartották . A gyermekek növekedésével hosszú csontjaik három vagy több részből állnak: egy csőszerű tengelyből és két véglemezből. Normális esetben, amikor a növekedés késői serdülőkorban leáll, a csont részek összeolvadnak; a fúziós vonal végül korai felnőttkorban eltűnik. Farinelli rendellenes magassága és az összeolvadt csontok hiánya valószínűleg a kasztrálása okozta növekedési késésekhez kapcsolódik. Továbbá a kutatók felfedezték az oszteoporózist és a hyperostosis frontalis interna nevű állapotot, mindkettő általában sokkal gyakoribb az idősebb, posztmenopauzás nőknél. Ezek összefüggésben lehetnek a kasztrálás okozta kóros hormonális változásokkal is.
Farinelli középen látható, Jacopo Amigoni festményén
Farinelli fogai további információkat nyújtanak mindennapi életéről, függetlenül a castrato státusától. CT-vizsgálatok segítségével a kutatók gyakorlatilag rekonstruálni tudták az állát. Az őrlőfogai némi csorbulást okoztak, ami valószínűleg az étrendhez kapcsolódott. Farinelli azt írta, hogy rajongott a „mortadelláért, a cukkini makaróniért, a birsalma zseléért és a csokoládéért” – állítja Belcastro és munkatársai legfrissebb cikkükben , és ez a lágy diéta magyarázhatja viszonylag sértetlen fogait, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 77 éves volt éves, amikor lehunyt. Az is lehetséges, hogy Farinell már használt fogkefét, ami egy új, elit eszköz volt a késő XVIII. században.
A felső és az alsó elülső fogak erős kopása azt mutatja, hogy Farinelli túlharapásban szenvedett. Bár a túlharapás nem ritka, Belcastro és munkatársai szerint ez összefüggésben lehet a kasztrálással: ha az alsó állcsont nem nő meg annyira, mint a koponya többi része. Farinelli élete során panaszkodott krónikus gyomorfájásról. A kutatók úgy gondolják, hogy ez a probléma összefüggésbe hozható túlharapásával és apró állkapcsával, ami miatt képtelen volt kellően rágni az ételt.
Farinelliről természetesen nincs felvétel arról, milyen lehetett hangja és külseje hírneve csúcsán, de egy róla készült1994-es film felvázolja, milyen volt leírások alapján minden idők egyik leghíresebb kasztrált énekese.
