A Le Monde francia napilap készített interjút Eötvös Péterrel a jövőbeni külföldi munkái kapcsán. A magyar zeneszerző-karmester a Monte Carlói Művészetek Tavasza elnevezésű fesztivál vendége lesz idén tavasszal, valamint májusban mutatják be A balkon című operáját Párizsban.
A zeneszerző a március 14. és április 13. között zajló monte carlói fesztivál egyik legfőbb vendége lesz. A Kossuth-díjas művész Monacóban a párizsi Ensemble InterContemporain együttest vezényli, amelynek 1979-től tizenhárom évig volt művészeti igazgatója. Május 20-24. között pedig a párizsi Théatre de l’Athénée-ben mutatják be A balkon című operáját, amelyet Jean Genet azonos című színművéből adaptált.
Eötvös Péter, aki januárban ünnepelte 70. születésnapját a lapnak elmondta, hogy soha nem tulajdonított jelentőséget a múló időnek. Kivéve ötvenévesen, amikor is úgy érezte, hogy véget ért az élete. „És meghalt a fiam is, itt, Párizsban. Akkor kezdtem el valóban komponálni, hogy kimásszak valahogy ebből a pokolból” – fogalmazott a zeneszerző.
Mint arra emlékeztetett, először Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést a budapesti Zeneakadémián. 1966-ban Németországba költözött és „az élete megváltozott”. „Mindent a kölni elektronikus stúdiókban tanultam Stockhausennél, akinek először másolója voltam, mielőtt beléptem volna az együttesbe. Rajongtam az elektronikus élőzenéért. Diszkrimináció nélkül zenéltünk, akár játszottuk, gondoltuk, írtuk vagy improvizáltuk a zenét. Izgalmas időszak volt, amelynek elmúlását még mindig sajnálom” – mondta Eötvös.
A zeneszerző 1979-ben Pierre Boulez meghívására Párizsba ment dolgozni. „Párizs volt a második iskola. Pierre Boulez Stockhausen ellentéte volt. Ugyanaz a követelményi szint, szinte teljesen ellentétes technikával. Az Ensemble InterContemporainnel eltöltött hat év után váltani akartam de nem volt aki átvegye a helyemet, így maradtam. A zeneszerzés hiányzott” – hangsúlyozta Eötvös Péter. Az operaszerzést élete egyik másik részének tekinti. Első jelentős sikerét a Lyoni Operában 1998-ban a Három nővér című művével aratta, amellyel „saját Csehov-változatát” alkotta meg. „A zene csak öltözék. Inkább érzem magam dramaturgnak, mintsem zeneszerzőnek, vagy inkább érzelmek rendezőjének” – vallja a zeneszerző.
Elmondta, hogy zeneszerzői és karmesteri tevékenysége szorosan összekapcsolódik. Ezért is hozta létre 1991-ben a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt a pályakezdő zeneszerzők és karmesterek támogatására. „Csak egy zeneszerző-karmester képes a zenének ezt az elveszett hagyományát folytatni, amelynek mindennapi kenyere az alkotás” – mondta Eötvös Péter.
Az interjú francia nyelven itt érhető el.
Forrás: Fidelio/MTI
