Az angol beteg (The English Patient) 1996-ban bemutatott filmdráma Anthony Minghella rendezésében. A forgatókönyvet Minghella Michael Ondaatje azonos című regénye alapján írta. A film kilenc Oscar-díjat nyert. A film zenéjét, a Cinemusic e heti sztárvendége, a libanoni származású, Franciaországban élő Gabriel Yared komponálta.
Gabiel Yared e film után Minghella állandó zeneszerzője lett. A komponista akkoriban nem tartozott az élvonalba, sőt még a másodvonalba sem, mivel addig csak kisköltségvetésű, független mozik zenéjével foglalatoskodott, „Az angol beteg” sikere azonban az ő karrierjén is nagyot dobott.
A rendező kérésére Yared már a forgatás idején is többször meglátogatta a stábot, néhány zenei elemre ugyanis már ekkor szükség volt. Mivel a film mindkét idősíkjának legfontosabb mozgatórúgója a szerelem, és az ebből adódó szenvedés, így ez a zenében is alaposan tükröződik.
Noha a szerelem terén mindkét szálban nehéz sorsúak a szereplők, azonban jelentős eltérések is akadnak. Almásynak egy eleinte mindent elsöprő, ám végül beteljesületlen és tragikus sorsú kapcsolat jut, ápolónője viszont a lassan induló, kételyekkel és feszültséggel teli, viszont mégis örömteli szerelem részese.
Az eltérés elég egyértelmű, ami lehetőséget adott volna a komponistának, hogy kétféle módon oldja meg zeneileg mindezt, ám Yared inkább csak finoman, apróságokkal érzékeltette a két történet különbözőségeit, a score ugyanis rendkívül egységes, tulajdonképpen már a monotonitást súrlón az. És, hogy az emberi érzelmek hangsúlyozása mennyire fontos a filmben, azt jól jelzi az is, hogy tudatosan kerülte a két, egyébként zeneileg karteres helyszín score-ban való megjelenítését. Így se afrikai, se olasz dallamok nem fedezhetők fel, annál inkább egy magyar népzenei elem, a „Szerelem, szerelem” című dal Sebestyén Márta előadásában.
A készítők számtalan magyar népdalt alkalmazhattak volna, de kiváló érzékkel esett a választásuk erre a nótára, melynek mondanivalója tökéletesen lefedi a film cselekményét bár a szöveget rajtunk, magyarokon kívül igen kevesen érthették meg. Sebestyén Márta előadása tovább növeli a dal titokzatosságát, hangja ugyanis olyannyira különleges benne, hogy joggal merül fel a mozi egyik dialógusában az a kérdés, hogy a gramofonról lejátszott szám berber ének-e. Sebestyén azonban nemcsak a „Szerelem, szerelem” által tűnik fel, mivel az énekesnő több tételhez kölcsönözte még a hangját, sőt az „Én csak azt csodálom” című népdal egy részlete is bekerült még a score-ba, ahol egy igen hatásos ambient alapból emelkedik ki.
Az album elnyerte a négy nagy filmzene díját: az Oscar-díjat (a legjobb zene), a Golden Globe-ot (a legjobb eredeti zene), a BAFTA-díjat (a legjobb filmzene) és a Grammy-díjat (a legjobb hangszeres kompozíció)
forrás: Gregus Péter https://www.filmzene.net
