Amrita Sérgil (1913 – 1941) magyar származású indiaifestőművész, 108 éve született. Hazánkban életművét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre.
Az Amrita nevet amritról, az örök élet nektárjáról, illetve a hinduizmusban ezen a néven, a zoroasztrianizmusban Amirita néven létező kis istennőről kapta. Magyar keresztneve Dalma volt. A posztimpresszionizmus követői közé tartozott, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak. Fiatal lányok (Young girls) című festménye 1933-ban elnyerte a párizsiSzalon aranyérmét (Grand Salon, Gold Medal), Amrita Sérgil lett az egyetlen ázsiai és a legfiatalabb festő, akit a Szalon tagjává választottak.
Fiatal lányok
2000-ben a 20. század legjelentősebb 100 indiai személyisége közé választotta egy tudósokból álló társaság. Művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei (ezek nyomán született a Falusi piac című képe), valamint az ázsiai miniatúrafestészet. 2006 márciusában az 1938-ban festett Falusi piac (Village Scene) című képét 69 millió rúpiáért vásárolta meg egy indiai üzletember Nand Khemka, ezzel a kép India legdrágább festményei közé került.
Falusi piac
Hegyvidéki nők (Hill Women) című képe 1978-ban postabélyegen jelent meg Indiában.
Hegyvidéki nők
„Végtére is a rejtélyes lángelme megtestesítője volt” – írta a festőnőről Anjana Rajan Portrait of the artist as a rebel (A művész, mint forradalmár portréja) című, Yashodhara Dalmia művét elemző írásában. Amrita Sérgil életművének nagy részét a delhi Modern Művészetek Galériája (National Gallery of Modern Art) őrzi.
Édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette, Baktay Ervin testvére volt. Felvilágosult nevelésben részesült, szerette a művészeteket, kiválóan tudott zongorázni. 1912 tavaszán költözött férjével Budapestre, egy Szilágyi Dezső téri bérházba, melynek Bartók Béla is a lakója volt. Itt született 1913. január 30-án első gyermekük, Amrita, és 1914 márciusában húga, Indira. Az első világháború kitörését követően a család kiköltözött a városból, előbb a Budai-hegységbe, majd Dunaharasztiba. Amrita élete első nyolc évét Magyarországon töltötte. Festőművészi hajlamai korán megmutatkoztak, már ötéves korában akvarelleket festett az édesanyja biztatására. A kisgyermekre nagy hatást gyakoroltak az édesanyjától hallott népdalok és népmesék, a népviseletek és a magyar táj. Amrita komolyan festeni kezdett, nagybátyja Baktay Ervin útmutatásával. Indiában Beven Pateman segített továbbfejleszteni rajztudását, főleg akvarelleket és portrékat festettek.
1933-ban a Három lánycímű képével bekerült a Párizsi Szalonba (Grand Salon Paris) és elnyerte az Aranyérmet. Ebben az időszakban többször járt Magyarországonis.
Amrita és húga, Indira
Az indiai haza utáni honvágy azonban erősebb volt, mint a nagyvárosi élet vonzása, 1934novemberében családjával hazaindult Indiába. Ebben a korszakban Indiában két domináns festőiskola létezett, a bengáli (hagyományos, érzelgős stílus) és a Bombay School of Art, mely modernebb irányzatot képviselt. Amrita robbanásszerűen tört be ebbe a környezetbe, forradalmi változásokat hozva új eszméivel. 1938-ban Magyarországra utazott, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktor orvostanhallgatóval, aki első unokatestvére volt. Szülei tiltakozása ellenére 1938. július 16-án a fiatalok összeházasodtak.
Magyar cigánylány
Egy ideig Kiskunhalasonis éltek, mivel férjét katonaorvosnak osztották be a helyi kerékpáros zászlóaljnál. Itt festette egyik legismertebb alkotását, Vidéki piac(1938) címmel.Ezen a kiskunhalasi belváros néhány jellegzetes épülete is feltűnik (régi gimnázium, piac, református templom). Amrita rajongásig szerette Ady Endreköltészetét. Sokat kirándultak, Verőce, Zebegény, a Dunakanyar, Dunaharasztilegalább olyan meghatározó élmény maradt a lány számára, mint találkozása Karinthy Frigyessel, Bartók Bélával. Nagyon művelt nő volt, csodálta Baudelaire, Verlaineköltészetét, Dosztojevszkij, Thomas Mann, James Joyce, D. H. Lawrenceés a modern magyar írók, például Szabó Dezsőregényeit. Viktor doktorátusának megszerzése után és a világháború kitörése előtt, 1939júniusában Indiába költöztek a családi otthonukba. AKét elefántcímű festménye már ezt a letisztult stílust tükrözi.
1941szeptemberében a házaspár tovább költözött Lahoréba. Férje itt rendelőt nyitott, ő pedig műtermet rendezett be. Első nagy kiállításának megnyitójára készülődtek, amikor Amrita megbetegedett. Rövidesen kómábaesett és 1941. december 5-én Amrita váratlanul meghalt.
Leghíresebb festményei közé a nőkről készült mezítelen képek és a nincstelen páriákat ábrázoló vásznak számítanak. Abban a korban a nőket nem volt szokás meztelenül ábrázolni. Indiában pedig egyenesen megbotránkoztatónak találták. 1933-ban festett képe az Alvó nő (Sleeping Woman) egyike ezeknek a festményeknek. Fiatal lányok (Young Girls) című festménye elnyerte a Párizsi szalon aranyérmét 1933-ban, ami azért is nagyon fontos volt, mert egyedüli ázsiaiként és a legfiatalabb művészként kapta meg. Műveinek forradalmár stílusa miatt sokat bántották, ezért 1935-ben úgy döntött, hogy visszaadja a díjat és a pénzt, azzal az indoklással, hogy adják olyannak, aki hagyományos képeket fest.
Művészet szempontjából az aktok között a Nővér, mint modell (Sister as a model), az Önarckép (Self portrait) jelentős.
Önarckép
A szegénységet ábrázoló életképeinél a Gyümölcsárusok (Fruit vendors), a Törzsi nők (Tribal women) és a Kelet-indiai falusiak mennek a piacra (South Indian Villagers Going to Market) kiemelkedő.
forrás: Amrita Sérgil
