A Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának idei első adása január 6-án lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Horn Mártonnal, Orlai Tiborral és Szűcs Mátéval.
Nagy sikerrel zárta második évét a Magyar Zene Háza. A nyitás óta közel másfélmillió látogató volt kíváncsi az intézmény díjnyertes épületére, sokszínű programkínálatára. A Hangdimenziók című állandó tárlat mellett a január 21-ig nyitva tartó poptörténeti időszaki tárlat is töretlen népszerűségnek örvend. Beyoncé, Madonna, Lady Gaga, Billie Eilish, Rihanna, Adele, Whitney Houston, Britney Spears, Janelle Monáe, Björk, Tina Turner, Cher, Marilyn Monroe, Maria Callas és még sok más meghatározó előadóművész személyes történetén – és eredeti fellépőruháin, jelmezein – keresztül a dívák rendkívüli erejét és kreativitását mutatja be májustól a Zene Háza új időszaki multimédiás tárlata, a Dívák és Ikonok, amely a londoni Victoria and Albert Museumból először Magyarországra érkezik. A kiállításhoz kapcsolódóan több alkalommal tűnnek majd fel időszakos, pop-up installációk a Zene Háza különböző tereiben – ilyen a december 20-án nyílt, ingyenesen látogatható Díva-tranzit című installáció is, amely a dívák korokon átívelő szerepének változását idézi meg. A 2023-as év mérföldköveiről és az idei tervekről Horn Mártonnal, a Magyar Zene Háza intézményigazgatójával beszélgetünk.
Az Orlai Produkciós Iroda Magyarország legjelentősebb magánszínháza, alapítója és tulajdonosa Orlai Tibor. Missziójuk igényes szórakoztató és művészszínházi produkciók létrehozása és azok eljuttatása a legszélesebb közönségréteghez Budapesten, a fővároson és országhatárokon kívül is. Évente mintegy hatszáz előadásuk körülbelül negyven százalékát játsszák vidéken, a legtöbb helyen visszatérő vendégként. A műsoron lévő előadások mellett a legutóbbi, Mikor hazudtam? című produkció most hétvégén debütál, februárban pedig jön a Lavina Pelsőczy Réka rendezésében.
A Szent István Filharmonikusok Gaudeamus bérletének január 14-i estjén Brahms művei mellett igazi csemegéket is hallhatunk a Zeneakadémián Kovács János vezényletével. Ravel az első világháború idején zongorára írt szvitjének azért adta a Couperin sírja címet, hogy a stilizált tánctételekből álló füzérével kifejezze a francia zene hajdani nagy mestere iránti hódolatát, egyúttal emlékeztessen a harctéren elhunyt barátaira. Később meghangszerelt a hat tételes műből négyet, Kocsis Zoltán pedig további kettőt: a Fúgát és a Toccatát – a teljes mű elhangzik majd a koncerten. William Primrose 1944 telén kérte fel Bartók Bélát egy brácsaverseny megírására. Bartók 1945 nyarán elkezdte a komponálást, de befejezni már nem tudta. A halála után fennmaradt jegyzetek alapján Serly Tibor rekonstruálta a művet 1949-ben, amelyet 70 évvel később, 2019-ben Rakos Miklós brácsaművész-zenetörténész is megtett, majd ezt követően felkérte Szűcs Máté brácsaművészt a mű népszerűsítésére itthon és külföldön.
