A Reggeli Expressben Szerémi Nóra vendége Földváry Piroska, a fókuszban a Millennium Háza.
A korábban Olof Palme-ház néven ismert épület a Városliget egyik legrégibb építménye. A Pfaff Ferenc által tervezett épület az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak és a korabeli kritikák szerint – egyedülálló Zsolnay díszítésének köszönhetően – a kiállítás egyik legszebb eleme volt. A kiállítási funkciókhoz azonban szinte azonnal szűkösnek bizonyult, ezért néhány évvel később megépült a Városligetben a Műcsarnok jóval tágasabb, mai épülete.
A ház a későbbiekben Fővárosi Múzeumként működött, majd a második világháború alatt megsérült, az eredeti beltéri díszítések is megsemmisültek. Az ötvenes években a Művészeti Alap megalakulásával az épület a szobrászművészek egyik műhelye lett, később pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye költözött ide. Ekkor kapott belső kialakítása ipari, irodai jelleget. 1994-ben a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került az épület, de nem sikerült művészeti-kulturális funkciót találni az épületnek.
A Liget Budapest Projektnek köszönhetően a 2017 végén kezdődött rekonstrukció során megújult ház közösségi térré, élményközponttá alakult. A kívül-belül teljesen felújított Millennium Háza bemutatja a Városliget aranykorát, reflektál a századfordulós pezsgő kulturális életére, amikor Budapesten a korábban sosem látott mértékben indult el a polgárosodás útján. A Ház meginvitál a főváros legpezsgőbb és legsikeresebb történelmi korszakába, amikor a polgárok semmiből teremtettek világvárost, és amikor Budapest Európa egyik legprosperálóbb és egyben legszebb fővárosa lett. A képző- és iparművészet, a történelem, az irodalom, a zene és a gasztronómia szerves egységben alkotja a Ház szellemiségét, mindamellett, hogy a bemutatás során szem előtt tartja a jelen kor látogatóinak elvárásait
Ma reggel Földváry Piroska mesél Millennium Házi kiállításokról, nyáresti koncertek és táncelőadásokról, kulturális és gyerekprogramokról.
borítófotó: Csudai Sándor
