1988. január 29-én mutatták be minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét. A padlás Sztevanovity Dusán ötletéből, Presser Gábor zenéjével és Horváth Péter írói közreműködésével született meg. A darab nyers változatát Dusán írta, 1986 nyarán Zsennyén Presser Gáborral. Az ottani alkotóházba azért vonultak vissza, hogy egy televíziós mesesorozathoz és egy új Zorán-albumhoz írjanak új dalokat, ám ezek akkor nem készültek el.
Rádiós szerepét Presser Gábor saját bevallása szerint Kaszás Attilára írta. A most játszott szövegkönyv Horváth Péter segítségével nyerte el végleges formáját. Az olvasópróbára 1987. november 30-án került sor. A rendező Marton László lett, aki már korábban is dolgozott együtt a szerzőkkel. Horváth Péter, aki a prózai részek írásában segített, Marton László javaslatára került a produkcióba. A szilvásgombóc helyett, eredetileg Horváth Péter palacsintában gondolkodott, ám a csapat Radnóti Zsuzsa dramaturgnál dolgozott a darabon, akinek édesanyja folyamatosan szilvás gombóccal vendégelte meg őket, ennek emlékére is született meg a dal.
Az előadás 13 szerepét az elmúlt 32 évben közel 100 színész, több generáció játszotta. (Igó Éva pl. a bemutatón Süniként, az elmúlt években pedig Mamókaként áll a színpadon) A Varázskönyvet Rubik Ernő tervezte. A színház nehéz anyagi helyzetben volt akkor, ezért díszletet korábbi előadások kellékeiből állították össze Robinson kivételével.
„Sokat változott az időben, hogy mit jelent számomra ez a darab. A felkészülés éve tele volt szorongással: megél-e egy ilyen, puritán zenés játék a hatalmas Vígszínházban? A premiert az emeleti világosító fülkében izgultam végig. Aztán futottam, hogy leérjek a földszintre, mielőtt elnémul a nézőtér. Leértem. És még vagy húsz percig toporogtam szerzőtársaimmal az ügyelőpultnál, míg végül a színészek betereltek a színpadra. Felülmúlhatatlan érzés volt. Angyal szállt el A padlás fölött. És azóta is itt kering” – meséli Sztevanovity Dusán.
Presser Gábor így vall a kezdetekről: “Egészen más okból, az előttünk készülő darab csúszása miatt, a nagy színpad helyett a Házi Színpadon kellett próbálni, néhány léc és vásznak jelezték a díszleteket, a színészeknek vigyázniuk kellett, hova lépnek, nehogy még baleset is legyen. Minden előjel erősen billegett. A premier éjszakáján Dusán, Horváth Péter és én – a szerzők – megköszöntük Marton munkáját, s ő azt mondta: »gyerekek, ez egy emlékezetes nap, ez a darab egy kincs«. De azt nem hinném, hogy bármelyikünk is gondolta volna, hogy a Víg több mint egymillió jegyet ad majd el, és lesz egy 999.”
Sőt, mostanra elérkeztünk az 1000. előadáshoz, amelynek kapcsán Horváth Pétert, a Padlás szövegíróját arról is kérdeztük a Papagenoban, milyen volt az a bizonyos nyár 1986-ban, milyen emlékeket őriz a munkafolyamatokról?
Műsor: Papageno
Műsorvezető: H. Varga Mariann
