Vágyott szépség címmel esti online tárlatvezetésre hív mindenkit a Magyar Nemzeti Galéria július 17-én, 28-án és augusztus 11-én.
Az online program során a preraffaeliták festészetét bemutató kiállítás, a Vágyott szépség remekműveit láthatjuk; Rossetti, Millais és Waterhouse festményei mellett, ugyanakkor egy kapcsolódó, a mozgalom hazai hatását kutató tárlaton, további fontos és különleges műalkotásokat is megismerhetünk. A kísérőtárlat címe Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében.
A londoni Tate Britain múzeum egyedülállóan gazdag preraffaelita gyűjteményének közel száz lenyűgöző alkotása egyébként május 13. és augusztus 22. között látható a Magyar Nemzeti Galériában a mozgalmat bemutató első nagy magyarországi kiállításon. A Tate Britain kollekciójában kiemelkedő jelentőségű helyet foglalnak el a preraffaelitáknak, a 19. század legnagyobb hatású brit művészeti mozgalma alkotóinak a művei. A preraffaeliták angol író- és művészcsoport, mely 1848-ban William Holman Hunt (1827–1910), John Everett Millais (1829–1896) és Dante Gabriel Rossetti (1828–1882) vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy a kor festészetét kivezesse az akadémizmusból.
A ZOOM platformon tartott élő online vezetésen a résztvevők és a tárlatvezető az ExhibitOnline alkalmazás segítségével a 3D-s virtuális kiállítótérben „találkoznak”, így a látogatók a múzeumi látogatáshoz hasonló élményben részesülnek. A tárlatvezető a múzeumi kiállítóterekben kalauzolja a tárlatvezetés közönségét, a kiállított művekbe és a kiállítótérbe kihelyezett feliratokba belenagyítva vezeti a látogatókat a kiállításban. Az online kiállítás visszanézhető: a tárlatvezetést követően egy hétig lehetőséget kínálunk a kiállításban való önálló böngészésre: közelről megnézhetik a műtárgyakat, olvasgathatnak, tanulmányozhatják a kiállítótérben megjelenő tartalmakat.
A Vágyott szépség kapcsán Plesznivy Editet, a tárlat kurátorát, a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának vezetőjét arról is kérdeztem, kik tartoztak a Preraffaelita Testvériséghez és a Tate Modern gyűjteményében miért ennyire meghatározóak?
