Kabos Gyula 1887. március 19-én született Budapesten, Kann Gyula néven, nevét az 1910-es években változtatta meg Kabosra.
A hat gyermekes zsidó családban felcseperedő Gyula már kisgyermekkorától kezdve nagyon értett ahhoz, hogy bárkinek mosolyt csaljon az arcára. A szülei azt szerették volna, ha pénzügyi vonalon, könyvelőként helyezkedik el, azonban Gyulát sokkal jobban érdekelte a színház. A kereskedelmi iskolába beíratták ugyan, ám ő csak három osztályt végzett el. A három év alatt édesapja hatására a boxolásba is belekóstolt. Miután végzett középiskolai tanulmányaival Kunszentmártonba utazott, ahol csatlakozott Gáspár Jenő színésztársulatához. Szülei egyáltalán nem támogatták, hogy gyermekükből színész legyen, Kabos Gyula emlékirataiból kiderült, hogy édesapja rendszeresen leutazott fiához Kunszentmártonba, hogy lebeszélje a színészi pályáról. Az 1910-es években Kabos Gyula számos magyarországi színtársulatban és színházban játszott, és folyamatosan járta az egész országot. 1926-ban telepedett le végleg Budapesten.
1929-ig számtalan darabban szerepelt a Fővárosi Operettszínházban, ahol a színpadon igyekezett minden pillanatban jókedvet árasztani, az ő vidám személyiségére, szakmaiságára épült a színházi élet. Rendkívüli felelősség nyomta a vállát, ő azonban lenyűgöző beszédkészségével, újabb ötleteivel a legunalmasabb helyzeteket is képes volt egyedülállóvá formálni. 1929-ben új korszak köszöntött be: a színház csődbe ment, és pályázatot írtak ki az igazgatói pozíció betöltésére, melyre közel húszan jelentkeztek, köztük Kabos Gyula, összefogva Békeffi Lászlóval annak érdekében, hogy felvirágoztassák az Operettszínházat.
A pályázatot megnyerték, emiatt a komikus felhagyott a szerepléssel és hitelből kétezer pengőt ajánlott fel, melyet Dr. Dolecskó János tizenötezer pengővel egészített ki. Kinevezését követően radikális döntést hozott: jelentősen lecsökkentette a színészek fizetését, ami miatt szenvedélyes viták törtek ki az addig megbecsült, köztiszteletben álló művészekkel. Azonban minden igyekezete hiábavaló volt, ugyanis a színház csődbe ment, Kabos élete pedig, lejtőre került.
1931-től a Királyi Színházban játszott és Bécsben is szerencsét próbált, de az ottani közönség nem fogadta jól a produkcióját. Anyagi gondjai nem javultak, ami miatt rengeteg cigarettát szívott és naponta egyre nagyobb mennyiségű kávét fogyasztott amely egyre kialvatlanabbá tette a rengeteg munka mellett. Szerencsére hamar beköszönt hozzá a szerencse, ugyanis sikerült anyagi gondjait rendezni, mégpedig a hangosfilmek világában. 1931-től olyan nagy sikerű, klasszikus magyar filmek főszereplőjeként ismerhették meg a nézők a mozivásznon, mint például a Hyppolit, a lakáj, Meseautó, Köszönöm, hogy elgázolt, Nászút féláron, A kölcsönkért kastély és Az én lányom nem olyan.
1933-tól a Magyar Színház mellett a Fővárosi Operettszínházban is tevékenykedett. 1935-től a Vígszínházhoz, 1937-től a Magyar Színházhoz szerződött. Bár a filmezéssel, színészkedéssel egyre nagyobb elismertségre tett szert, korábbi rossz döntései miatt továbbra is komoly anyagi problémákkal küzdött.
Sorsát az 1938-as zsidótörvény pecsételte meg. Annak ellenére, hogy rendkívül nagy népszerűségnek örvendett egyik napról a másikra közellenséggé vált. Egyes feljegyzések arról írnak, hogy szélsőjobboldali tüntetések is szerveződtek a színész zsidó származása miatt. Számos cikket írtak róla, ellenségei pedig követelték, hogy fosszák meg állásától. Filmjeit és színházi darabjait levették a műsorról.
Kabos Gyula értetlenkedve állt a helyzet előtt, nem értve azt, hogy pusztán a faji származása miatt miért akarják egyik pillanatról a másikra mindenétől megfosztani. Tehetetlenségében egyetlen pozitívum azt volt, hogy kiváló angol és német nyelvtudást szívott magába az évek során. A kiutasított színész 1939-ben végleg kiköltözött feleségével az Amerikai Egyesült Államokba ahol szegénységben és magányban éltek.
Miután Kabos angol tudása színpadképessé vált elkezdett angol nyelvű darabokban játszani. 1941-ben egy brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben váratlanul összeesett. Az orvosok szívproblémát állapítottak meg nála és ágynyugalmat írtak neki elő. A színész fittyet hányva az orvosokra folytatta a szereplést. Második rosszulléte egy próba közben érte, amit egy harmadik követett, ahol már tüdőgyulladást is megállapítottak nála. 1941. október 6-án hunyt el egy New Yorki kórházban. Földi maradványait 1996-ban Magyarországra hozták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
forrás: Kolba Gergely, Klasszikus filmek, 2,
