A Cinemusic vendége ezen a héten Hollywood egyik legintelligensebbnek tartott zeneszerzője, Elliot Goldenthal, aki ugyanolyan zseniálisan ír mozivászonra, mint a koncerttermekbe vagy színházaknak.
„Hajlamos vagyok a drámai és a mitikus témákhoz vonzódni” – mondja a zeneszerző, aki olyan filmekhez írt aláfestést, mint az Alien 3, a Batman Forever, az Interjú a vámpírral, a Titus és a Final Fantasy. Széleskörben elismert sajátos kompozíciós és hangszerelési stílusa miatt, ötvözi mind a tonális, mind az atonális harmóniát, és elektronikus és etnikai hatásokat hozott a filmek világa.
Az 1954-ben, New York-ban, Brooklynban született Elliot már kicsi korától hangszeres órákat vett és elmerült a zenében. „Tanultam zongorázni és trombitálni, kis zongorabemutatókat szerveztem magamnak és közösségi zenekarokban is jelen voltam, ugyanakkor, nagyon sok jazz-t és rockot is játszottam. Abban a korszakban nőttem fel, amikor hatalmas változás zajlottak ezeken a területeken és én ebben részt vehettem.” Ezek a korai hatások még most is érezhetőek Elliot munkáiban, például olyan filmek hangzásvilágában, mint a Titus és a Batman Forever.
Hangszeres tanulmányai mellett Elliot már tinédzserként komponálni kezdett. „Komolyan gondolom, hogy 14 éves koromban lettem zeneszerző. Mindig is képes és hajlamos voltam arra, hogy hosszú ideig tartó formákban fejezzem ki magam. A „három perces dal” soha nem volt a kedvenc műfajom.” Elliot a manhattani zeneművészeti iskolában folytatta a zeneszerzés és hangszerelés alap- és mesterképzését, valamint Aaron Copland és John Corigliano hallgatója lett, aki talán leginkább a filmek filmzeneiről ismert, például A vörös hegedű. De hogyan került olyan különleges emberhez tanulni, mint Copland? „Ez egyfajta baráti viszony volt, segítettem neki pár dologban, fiatal zeneszerző koromban, az első darabjaimat Schirmers adta ki, és nagyon érdekelte a karrierem megformálása. Leültünk a zongorához, ő már elég idős volt, én pedig elég fiatal. Leültünk tehát és négykezest játszottunk, végigjártuk a balettjét, végigjártuk a szimfóniáit, nagyon lassan, oldalanként, és én feltettem neki a kérdéseimet. Nagyon szép élmény volt, mert szerette a régi partitúráit játszani, és újra meg újra megvizsgálni, elemezni őket a zongoránál. „
Miután elhagyta az egyetemet, Elliot azonnal professzionális zeneszerzőként kezdett dolgozni, bár sok fiatal zenészhez hasonlóan a túléléshez neki is mindig plusz munkákat kellett vállalnia. „Ki kellett egészítenem a zeneszerzéssel szerzett jövedelmemet olyan munkákkal, mint a házfestés, mert abban az időben a tiszteletdíjak, amiket kaptam, kis táncegyesületeknek és regionális színházaknak szóltak, és csak erre számíthattunk. Arra építettem, hogy jelentkezik versenyekre, és ha van szerencsém lesz, akkor előadom valamelyik zenémet a Carnegie Hall-ban, kapok egy remek kritikát, közzéteszik a művemet és beindul a karrierem. Nos, nekem nem volt ilyen szerencsém. Egy dolgot viszont tudtam, hogy nem akarok ragaszkodni az akadémia világához.. „
forrás: https://www.soundonsound.com/people/elliot-goldenthal-composer
