Arthur Asher Miller (1915 – 2005) amerikai drámaíró és esszéista, 105 éve, ezen a napon született. Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert a 20. század legjobb színműíróinak egyikeként tartják számon.
Szülei lengyel bevándorlók voltak, a család Brooklynban, New York egyik városnegyedében telepedett le. Apja, akinek ruhagyára és üzlete volt, az amerikai gazdasági válság idején teljesen tönkrement. Miután 1932-ben Miller befejezte a középiskolát, egy autóalkatrészeket tároló raktárban dolgozott mint kétkezi munkás, hogy egyetemi tandíját össze tudja szedni.
1934-ben sikerült beiratkoznia a michigani egyetemre (University of Michigan, Michigan). Itt először újságírást tanult, később az angol szakot választotta, majd ő szerkesztette a egyetem Michigan Daily című lapját. Ezekben az időkben írta első színdarabját is, a No Villain-t (1936), amivel elnyerte a Hopwood-díjat (Avery Hopwood Award). Miller egész életén keresztül szoros kapcsolatban maradt alma máterével: 1985-ben megalapította az „Arthur Miller Jutalomdíj”-at, 1999-ben pedig az „Arthur Miller Drámaírói Díj”-at. 2000-ben az egyetem színházát róla nevezték el.
1937-ben Miller a Honors at Dawn darabjával másodszor nyerte meg a Hopwood díjat. Diplomája kézhezvétele után, 1938-ban visszatért New Yorkba, ahol a megélhetéséhez rádióműsorokhoz írt szövegkönyveket. 1940-ben feleségül vette egykori iskolatársát, a katolikus Mary Slatteryt, akitől két gyermeke született, Jane és Robert. Robert filmrendező lett – 1996-ban ő volt a filmre vitt Salemi boszorkányok gyártásvezetője.
A második világháború idején Millert felmentették a katonai szolgálat alól egy régebbi, futball közben szerzett térdsérülése miatt. A politikai üldözések idején (McCarthy korszak, 1950-es évek) meg kellett jelennie az Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt (House Un-American Activities Committee) Elia Kazan amerikai író és filmrendező feljelentése miatt, mely szerint Miller kommunista gyűlésekre járt. Miller megtagadta a McCarthy-féle bizottság követeléseit: nem volt hajlandó liberális kortársait beárulni. 1957 májusa végén Millert bűnösnek találták törvénysértés címén („Contempt of Congress”). Harminc napi börtönre, hollywoodi feketelistára és 500 dollár pénzbüntetésre ítélték, azonkívül megtiltották útlevele használatát. 1958 augusztusában felmentették a vád alól. Miller és Kazan korábbi közeli barátsága megszűnt, tíz évig nem beszéltek egymással. Kazan megpróbálta védeni magát On the Waterfront című filmje bemutatásával: a történetben egy dokkmunkás hősies tanúvallomást tesz egy korrupt szakszervezeti nagyfőnök ellen.
1956 júniusában Miller elvált Mary Slatterytől, és június végén összeházasodott Marilyn Monroe színésznővel.
Négy évi viharos házasság után, 1961 januárjában elvált Monroe-tól is, és egy évvel később feleségül vette Inge Morath osztrák származású fotográfust. A házaspár kitartott egymás mellett Inge haláláig. Két gyermekük közül a fiú, Daniel Down-kórral született. A fiút egy intézetben helyezték el, ahol apja sosem látogatta meg. Miller 1987-es emlékirataiban sem említi beteg fiát. Lányuk, Rebecca Miller, filmrendező lett.
Rebecca Miller
1985-ben a politikailag aktív Miller Harold Pinter angol drámaíró társaságában Törökországba utazott, hogy átvegye az amerikai nagykövetség kitüntetését. Az utat a PEN nemzetközi írószövetség patronálta; a két írót Orhan Pamuk török regényíró kalauzolta Isztambulban. Amikor Pintert kiutasították az országból, mert felemelte szavát a politikai üldözések ellen, Miller is elhagyta Törökországot.
2002 januárjában harmadik felesége, Inge Morath meghalt. Ugyanebben az évben Miller megkapta a spanyol „Asturias hercege” (Principe de Asturias) nevű tekintélyes irodalmi díjat, „a modern dráma vitathatatlan nagymestere” indoklással.
2004 decemberében a 89 éves Miller nyilvánosságra hozta, hogy együtt él a 34 éves Agnes Barley festőművésznővel, és rövidesen összeházasodnak. Erre azonban már nem került sor. Az író 2005. február 10-én szívbénulás következtében meghalt.
