Arany János (1817 – 1882) magyar költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára, 204 éve született. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja, a legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt, a családot súlyos tüdőbaj sújtotta, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára) Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd Debrecenben, ezután pedig, Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól)
1836 februárjában színésznek állt. Időközben anyja meghalt, apja pedig megvakult, ő maga pedig bűntudata miatt felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) volt Szalontán (magyar és latin grammatika) 1840 tavaszán pedig másodjegyző lett, s ez biztosította a családalapítás lehetőségét.
Meg is házasodott, feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük született Juliska és László. 1844-tõl (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat, majd hozzáfogott Az elveszett alkotmány címû vígeposz megírásához, amivel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját.
Igazi sikert, elismerést és Petõfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben már sok epikus mûvet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt, rövid ideig nemzetőr is volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett, elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött, majd tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban.
Egyre többet szenvedett a testi és lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála) Kislánya halála miatt sokáig nem írt. 1865-ben az MTA titkára lett, 1870-ben főtitkára, amiről hat év múlva lemondott. 1877-es nyarát a Margit-szigeten töltötte, s ekkor írta titokban az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét, 1882-ben halt meg.
forrás: Arany János élete
