A Monopoly társasjáték; elődjét Charles Darrow találta fel és szabadalmaztatta 1933 március 7-én, azaz 87 évvel ezelőtt.
Az eredeti játéktábla, amelyet az USA-ban és a világbajnokságon is használnak, Atlantic City várost ábrázolja. A játékot 37 nyelven jelentették meg, többek között magyarul is, és több mint 250 millió példányban került el 103 országba. A játék lényege területeket és épületeket venni, eladni vagy bérelni egészen addig, ameddig valamelyik játékos monopóliumhoz jut. Számos országban rendeznek Monopoly bajnokságot, a világbajnokság pedig kétévenként szokott lenni.
A Monopoly története elválaszthatatlan egy pennsylvaniai munkanélküli mérnök, Charles Darrow személyétől, aki 1933-ban szabadalmaztatta új játékát, és rövidesen multimilliomos lett „találmányából”. A játék eredete valójában az 1800-as évek végéig, a vagyongyűjtő játékok elterjedésének idejére nyúlik vissza. A Monopoly meghökkentően hasonlít egy korábbi játékra, a „háziúr”-ra, amelyet Darrow előtt harminc évvel szabadalmaztatott bizonyos Elizabeth Magie. Bár Magie nem csapott kellő reklámot játéka körül, egyre szélesebb körben terjedt el házilag fabrikált kellékekkel, melyeket egymástól másoltak a barátok és ismerősök.
Charles Darrow
A „háziúr” egyszerű vagyongyűjtő játék, mely eleinte alig állt másból, mint hogy a játékosok ellentételezést kérhettek azért, hogy kölcsönadták egymásnak ingóságaikat és ingatlanjaikat, egy sor új érdekes és izgalmas elemmel egészült ki. Nevet kaptak a vagyontárgyak, több darabot gyűjtve bizonyos dolgokból, növelni lehetett értéküket, és a telkekre szállodákat emelve mód nyílt növelni bérleti díjukat, és megjelentek a szerencse- és jótékonysági kártyák is. A Monopoly tehát nem a szabályok megváltoztatásával kerekedett fölébe elődeinek, és indult el hódító útjára, hanem az új szellemmel, amelyet magával hozott: mesés vagyonok és az izgalmas versengés világát kínálta abban a korszakban (a nagy válság idején), amikor az embereknek szükségük volt valamire, ami képes feledtetni velük egy időre a kegyetlen valóságot.
Elizabeth Magie a maga játékát antikapitalista propagandának szánta, fel akarta rá hívni a figyelmet, hogyan fosztják ki a lelkiismeretlen háziurak tehetetlen és kiszolgáltatott bérlőiket. A sors iróniája, hogy a Monopolyt végül a kapitalizmus egyik leghíresebb jelképévé vált, Fidel Castrónak első dolgai közé tartozott – hatalomra jutása után -, hogy betiltassa a Monopolyt, és elkoboztassa az összes készletet a szigeten, mondván: az egész a kapitalista rendszer megvetendő szimbóluma. A Monopoly még ma is be van tiltva Kubában, ahogy Kínában és Észak-Koreában is.
Bár a Monopoly megalkotásáért nem Darrow-t illeti az elismerés, két lényeges elemmel ő járult hozzá a játék sikeréhez. Először is tervezői tudásával, amelyet latba vetve tetszetős táblát készített, másrészt üzleti érzékével, ami azt súgta neki, hogy a Monopolyra érdemes mindent feltennie. Mihelyt szabadalmaztatta a „maga” változatát, azonnal elkezdte árusítani kézileg gyártott példányait barátainak és a helyi üzleteknek. Hamar ráébredt azonban, hogy ezzel a módszerrel nem fog sokra menni, ezért találmányát felajánlotta a Parker Brothers játékgyárnak. A gyár azonban a játékra kezdetben nem tartott igényt, mivel ötvenkét „alapvető hibát talált benne”. Ez Darrow-nak csöppet sem szegte kedvét, és úgy döntött, a Monopolyt maga fogja gyártani és terjeszteni. Miután 1934 karácsonyán több mint ötezer darabot adott el philadelphiai és New York-i üzleteknek, Darrow-t fölkereste a Parker Brothers, és fölöttébb előnyös ajánlatot tett neki, amit „boldogan elfogadott, és soha meg nem bánt”. 46 éves korára annyira meggazdagodott, hogy visszavonult egy farmra Pennsylvaniába. Amikor végül 1967-ben meghalt, szép vagyont hagyott hátra örököseire, jogdíjak formájában.
A Monopoly épp jókor jött a Parker Brothersnek, amelyet keményen sújtott a gazdasági válság. 1935-ben azonban már új munkásokat kellett felvennie. hogy lépést tudjon tartani a heti húszezres megrendeléssel. Kellemetlen meglepetés érte azonban a gyárat, amikor szembesülniük kellett a „háziúr” nagyon hasonló szabadalmával, és egy másik megszólalásig hasonló játékkal, a finance-szal. Ügyes húzással azonban felvásárolták mindkét játék jogait, a („háziúr”-ét mindössze 500 dollárért), elkerülve a botrányt (a történetnek erre a fejezetére csak a ’80-as években derült fény), és a talán milliós jogdíjkifizetéseket.
A Parker Brothers ezután gyorsan megszerezte a külföldi kiadások jogait is. A második világháborúban a Monopoly angol terjesztője a hadügyminisztérium megbízásából különleges darabokat küldött a front mögé a hadifogoly-táborokba. Ezek azonban nem a foglyok szórakoztatását szolgálták, hanem a szökési útvonalak térképét és valódi német, olasz és osztrák bankókat rejtettek magukban. Állítólag az 1963-as angliai nagy vonatrablás tettesei szívesen múlatták az időt monopolyzással – valódi pénzben, fejenként két-két millió fonttal.
A Parker testvérek
A legújabb verzióban kártyán van a pénz amit érinteni kell. Az érintő és a kártya is benne van a társasjáték legújabb verziójában.
