Ennio Morricone, az egyetemes filmzene egyik legnagyobb alakja

91 éves korában, ma hajnalban elhunyt Ennio Morricone kétszeres Oscar-díjas olasz zeneszerző, karmester – közölte családja az ANSA hírügynökséggel. A legendás filmzenék komponistája egy római klinikán hunyt el, miután szerencsétlenül esett, combnyaktörést szenvedett és kórházba szállították.

Karrierje során több mint 500 film zenéjét írta, köztük az Egy maréknyi dollárért és a Volt egyszer egy vadnyugat című klasszikusokét. Ügyvédje és barátja, Giorgio Assumma közleményében azt írta, Morricone elméje az utolsó pillanatig tiszta volt, halála előtt el tudott búcsúzni feleségétől, gyerekeitől és unokáitól és a publikumnak is meg tudta köszönni kreativitása állandó támogatását.

Zenei érdeklődését trombitás édesapjától örökölte. Első darabjait hatévesen írta, kedvence Weber A bűvös vadász című operája volt. Konzervatóriumi tanulmányait trombita és zeneszerzés szakon végezte. Előbb a színház, majd a tévé és a rádió számára dolgozott, filmzenét az ötvenes évek közepén kezdett írni. Egykori iskolatársa, a rendező Sergio Leone 1964-ben kérte fel, hogy komponáljon zenét Egy maréknyi dollárért című filmjéhez. Rendhagyó módon előbb a zene született meg, a jeleneteket ehhez igazodva forgatták, olykor később is komponált úgy, hogy egy kockát sem látott a filmből, de ismerte a forgatókönyvet és a lényeges információkat.

A mozik 1968-ban mutatták be a Volt egyszer egy Vadnyugatot, s ez az év lett pályafutásának legtermékenyebb esztendeje, még 25 filmet láthatott a közönség az ő muzsikájával. Ez a műve lett minden idők egyik legkelendőbb instrumentális filmzenéje, amelyből több mint tízmillió példány kelt el, A Jó, a Rossz és a Csúf filmzenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján, A misszió kísérőzenéje pedig 1986-ban aratott világsikert. Bár sohasem hagyta el végleg a hazáját, a legnagyobb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt.

Írt zenét filmdrámához, vígjátékhoz, kalandfilmekhez, horrorhoz, akciófilmhez, politikai krimihez, hollywoodi szuperprodukcióhoz, történelmi és életrajzi filmekhez egyaránt. A többi közt ő jegyzi A profi, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, a Sacco és Vanzetti, a Volt egyszer egy Amerika, a Zaklatás, a Célkeresztben című filmek, A polip című tévésorozat, illetve a Teoréma, a Dekameron, a Canterbury mesék, a Salo, avagy Sodoma 120 napja című Pasolini-filmek muzsikáját. Számos hirdetés zenéjét is ő írta, legtöbbször a Dolce & Gabbana céggel dolgozott együtt.

Öt alkalommal jelölték Oscar-díjra – 1978-ban a Mennyei napok, 1986-ban A misszió, 1987-ben az Aki legyőzte Al Caponét, 1991-ben a Bugsy, 2000-ben a Malena zenéjéért –, mielőtt 2007-ben megkapta az amerikai filmakadémia kitüntetését életművéért.

2016-ban negyven év elteltével visszatért a western műfajához, és az Aljas nyolcas című Tarantino-filmhez komponált zenéjével nyolcvanhét évesen, hatodik jelölését sikerült a kategória Oscarjára váltania, megkoronázva ezzel több mint hat évtizedes, hosszú és sikeres pályafutását.

Művészeti tevékenységét az Oscar-díj mellett számtalan kitüntetéssel ismerték el. Több BAFTA- és Golden Globe-díja van, megkapta a Grammy-, a Polar-díjat, az Európai Filmakadémia (EFA) életműdíját, a francia Becsületrend lovagi címét. 2016 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát. Magyarországi koncertje alkalmával 2017-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Pályafutása során nem egy alkalommal dolgozott magyar művészekkel: zenét szerzett Gyarmathy Lívia A csalás gyönyöre című alkotásához, a Perlasca című olasz-magyar háborús drámához, a Koltai Lajos által fényképezett Malena és Az óceánjáró zongorista legendája című olasz filmhez, valamint az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényéből készült, Koltai által rendezett filmdrámához.

Több koncertturnéján dirigált magyar zenekarokat, fellépett a Győri Filharmonikus Zenekarral, a Modern Art Orchestrával és a debreceni Kodály Kórussal is. Minden idők egyik legnagyobb hatású filmzeneszerzője több mint száz klasszikus zeneművet komponált, egyebek közt Kantátát Európáért, szimfonikus műveket, továbbá versenyművet trombitára, vonósokra és ütősökre. 2015-ben misét írt Ferenc pápa tiszteletére, a bemutatón maga vezényelte a művet a jezsuiták Róma belvárosában lévő főtemplomában. Ő írta az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokság hivatalos himnuszát, és a Pet Shop Boys brit popduóval is dolgozott.

2016-ban Morricone 60 címmel jelent meg válogatás pályafutásának elmúlt hatvan évében komponált műveiből. Az idős mester – aki még néhány éve is úgy nyilatkozott, kottapapírt tart az éjjeli szekrényén, hogy ha eszébe jutna egy dallam, le tudja jegyezni – 2017 szeptemberében bejelentette, felhagy a komponálással, s utolsó kísérőzenéjét Giuseppe Tornatore filmrendezőnek írja, a karmesteri pálcát viszont még nem teszi le.

Morricone családcentrikus és egyszerű ember volt, aki haláláig Olaszországban élt, annak ellenére, hogy a tengerentúlon felajánlottak neki egy minden igényt kielégítő Beverly Hills-i otthont. Feleségét minden fellépésre magával vitte. Fia, Andrea Morricone apját követve szintén zeneszerző lett, amit eleinte Morricone ellenzett, mert nem szerette volna, ha fia nem tudna kitörni apja árnyékából.

forrás_ MTI/ Népszava