A virtuális művészeti, köztük a zeneoktatás tapasztalatait és hatását, valamint a kultúrafogyasztás új megjelenési formáit vizsgálta kutatásában a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara és A Jövő Művészetéért Alapítvány közös művészetpedagógiai kutatócsoportja.
A koronavírus-járvány a zeneoktatást is alapjaiban alakította át, a számítógépes technológiák elterjedésével a művészeti oktatásban is megjelent a digitális infrastruktúra. A képzések átkerültek az online térbe, ezzel új kihívások és új lehetőségek adódtak a zeneoktatás kapcsán. A tavaly ősszel indult kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a kreatív ötleteket, a tanulók aktivitását segítő tanári motivációstratégiákat, és hogy az értékes online segédanyagokat hogyan lehet adaptálni egy korszerű művészetoktatási rendszerbe.
A művészetpedagógiai kutatócsoport novemberben kezdte vizsgálni az alap-, közép- és felsőfokú művészetoktatási intézményekben tanító zenetanárok (hangszeres és magánének, valamint szolfézs és zeneelmélet-tanárok, korrepetitorok, zenekar- és kórusvezetők) online művészeti oktatáshoz fűződő tapasztalatait és a távoktatás hatását. Az adatgyűjtés márciusig tartott, majd június végéig összegezték az eredményeket.
A zene, mint nyelv – magyar felirattal
„A kutatásból leszűrhető, hogy a pandémia előtti állapot nem fog ugyanolyan mértékben visszaállni, és inkább a hibrid oktatási forma felé tolódhat el a művészeti képzés is. Azt akartuk felmérni, hogy egy sokkhatás eredményeképpen miként tud átállni a művészeti nevelés egy másfajta rendszerre. Mint kiderült, érzetet, mozdulatot nem lehet digitálisan tanítani, hangszert sem lehet online hangolni. A digitális eszközök beépültek a mindennapi munkába, segítették az oktatást, bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a megfelelő technikai feltételek hiánya, az olykor instabil internetelérés miatt az online történő élő zenélés sem működőképes, az előre felvett zenei gyakorlatok viszont annál inkább hatékonyak.
A legnagyobb problémát a csoportos zenei foglalkozások megtartása jelentette, a többszólamú hangzást ugyanis nem lehetett megfelelő módon online biztosítani. A közösségi élmény így egyáltalán nem jelent meg a digitális művészeti oktatásban” – hangsúlyozta Váradi Judit kutatásvezető, a Zeneművészeti Kar docense. Hozzátette: „Pozitív eredmény, hogy az iskolákban minimális lemorzsolódást tapasztaltunk, ami nagyban köszönhető a zenepedagógusnak. Sok zenetanár számolt be arról, hogy a gyerekek nagyon igényelték a mindennapi beszélgetést, így az elszigeteltség, a bizonytalanság, a frusztráció, a félelem kezelése is szükségessé vált. A zenepedagógus ebben is nagyon fontos szerepet játszott.”
A tanárokból, oktatókból, művészekből álló tizennyolc fős kutatócsoport online kérdőívek segítségével készítette a felmérést összesen több mint 350 hazai és külföldi intézményvezetővel, zenepedagógussal. A kapott válaszok alapján vonták le a szakmai következtetéseket a zeneoktatás tekintetében. A kutatásról nyolc szakmai írást tartalmazó tanulmánykötet is készült Az online tér megjelenése a zeneművészeti oktatásban és a hangversenylátogatásban címmel, amelybe a legfontosabb eredmények és témák kerültek. A tervek szerint a tapasztalatokat a jövőben az online oktatás gyakorlatában alkalmazhatják majd.
