A jazz énekesek nem feltétlenül rendelkeznek elképesztő hangterjedelemmel vagy különleges technikával. Ez a fajta előadóművészet inkább azt követeli meg, hogy az ember megkeresse a saját hangjának a finom jellegzetességeit és megtanulja, hogy hogyan tegye személyessé a dalt. A jazz énekesi hang inkább a beszédhang kiterjesztése, művészi változata.
A legjobb, ha a nagy énekesektől tanulunk. A legjobb előadók között ott találjuk Billie Holiday, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan, Carmen McRae, Betty Carter és Peggy Lee nevét, a férfiak listáján Nat King Cole, Frank Sinatra, Mel Tormé, Louis Armstrong, Joe Williams, Tony Bennett, Jon Hendricks és Mark Murphy előadásmódját érdemes mindenképpen megfigyelni.
Mikrofonok
A jazz evolúciója szoros szálakkal kapcsolódik a mikrofon fejlődéséhez. A mikrofonok fejlődésével minden fajta éneklési stílus elérhetővé vált a suttogástól a heves légzésen át. Egy hordozható PA mikrofon teljesen megváltoztathatja a hangol, ezért meg kell tanulni új technikát kiépíteni az erősített énekhanghoz is. Meg kell tanulni azt is, hogyan kezelhetjük a hangunkat, ha mi magunk szeretnénk rögzíteni az éneksávot. Ha sikerül megszokni a géppel felhangosított hangunkat, akkor irány a workshopok és iskolák világa.
Énekeskönyvek
Igen, ezekből érdemes egyet beszerezni, leginkább olyat, amelyik a „Nagy amerikai énekeskönyv” dallamai közül tartalmaz sokat. Jerome Kern, Irving Berlin, George Gershwin és Cole Porter szinte minden jazz énekes sztenderd repertoárjába beletartoznak. Az Amerikában kapható könyvek általában két formátumban kaphatók. Egy részük egyszerű kottákat tartalmaz, a másik része pedig csak egy dallamvonalat és az akkordok jelölését. A jazz zenészek általában az utóbbiból szeretnek dolgozni, így kicsit nagyobb szabadságuk van a kivitelezés és az előadásmód tekintetében.
A regiszter
Ahhoz, hogy valamit különlegesen tudjunk előadni, először is meg kell találni a megfelelő hangnemet és regisztert, ahol énekelni tudunk. Az egyik legjobb módja ennek, ha a zenét nem is hallva, csak önállóan kezdünk énekelni. Lehet kísérletezni a különböző hangnemekkel, aztán pedig leülni a zongora vagy a gitár mellé, hogy megállapítsuk, pontosan mi is az, ami jól áll nekünk. Ha egy dalt már sikerült ilyen módon kiismerni, akkor mindenképpen érdemes megjegyezni azt – később visszanyúlhatunk hozzá tájékozódni. A dalokat később a megfelelő hangnemre transzponálni egy kicsit trükkös lehet – de nyugodtan kereshetünk egy olyan jazz zenészt, aki ért ehhez – biztosan szívesen megoldja helyettünk.
Dallam és szöveg
Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk előadni egy dalt, érdemes mind a dallamot, mind a szöveget alaposan tanulmányozni – akár külön-külön is. A szöveget megtanulhatjuk úgy, mintha egy verssel kezdenénk: értsük meg, miről van szó és próbáljuk az értelme szerint előadni.
Amikor ezzel készen vagyunk, tegyük félre egy kicsit a szöveget és tanulmányozzuk a dallamot. Először csak találjunk rá magunkban a zenére – énekeljünk halandzsát – di-di-id, ooo… Aztán jöhet a kettő párosítása. Ennek a technikának a segítségével elkerülhetjük, hogy egy dalt valaki másnak az interpretációjában énekeljünk. Legalábbis Ella Fitzgerald tanácsa szerint.
Képek: Unsplash/izrael palacio
