Hollywood aranykorának egyik legjelentősebb zeneszerzője a magyar születésű Rózsa Miklós. Tehetségét az Amerikai Filmakadémia háromszor is jutalmazta. Például Ocar-díjat kapott 1960-ban, a Ben-Hur című film zenéjéért.
A zene szeretetét (és zenei neveltetésének korai éveit) édesanyjának köszönheti, aki Liszt tanítványaival együtt tanult zongorázni. Nem sokkal az után, hogy befejezte a tanulmányait a lipcsei konzervatóriumban, találkozott Arthur Honegger svájci zeneszerzővel, aki elmesélte neki, hogy a keresete nagy részét filmzenék írásával keresi. Éppen ebben az időben fejezte be egyébként a Nyomorultak 1934-es adaptációjának zenei munkálatait.
Rózsa szinte kirontott a színházból, és a fejében csak az járt: Filmzene? Micsoda nagyszerű ötlet!
Nemsokára megkereste Korda Sándort és zenét írt néhány filmjéhez, például a Bagdadi tolvajoz is. 1936-ban írta első filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára. A 40′-es évek elején Rózsa Billy Wilder rendezővel kezdett együtt dolgozni, többek között az El Cid és a Ben-Hur muzsikáján. Letelepedett Hollywoodban és hamarosan ő lett az egyik legismertebb filmmuzsikus a filmek városában és világszerte is.
Rózsa melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú filmalkotásokat, a hitchcocki thriller feszültségétől a szuperprodukciók ünnepélyes pompáján át a racionalitás mögül fölbukkanó, mély líraiságig, fájdalmas szomorúságig. Az a darab, amelyik talán a legjobban jellemzi Rózsa munkásságát az 1945-ös „Elveszett hétvége” – egy kemény dráma egy alkoholista, new york-i íróról, Don Birnamról.
Leghíresebb filmzenéi
- A páncél nélküli lovag
- A bagdadi tolvaj
- A dzsungel könyve
- Elbűvölve
- A Macomber ügy
- Holdvilág
- Ben–Hur
- Sherlock Holmes magánélete
- Halott férfi nem hord zakót
