Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873 – 1943) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester, minden idők egyik legnagyobb zongoravirtuóza, az orosz romantika utolsó képviselőinek egyike, 147 éve született.
Rachmanyinov Novgorod közelében született, az édesapja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rahmanyinov kilencéves lett, a család már teljesen elszegényedett. Ösztöndíjasként azonban felvették a szentpétervári konzervatóriumba és zongoristaként elkápráztatta tanárait, akik elnézték rossz tanulmányi eredményeit. 1885-ben átiratkozott a moszkvai konzervatóriumba, itt Tanyejev, Arenszkij és Siloti voltak a mesterei. Első, fisz-moll zongoraversenyét még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko című operájával (amit alig két hét alatt írt meg) aranyérmet nyert az oklevél pályázati vizsgán.
19 évesen fejezte be zongorista és zeneszerzői tanulmányait. A köztudatba alig húszévesen a cisz-moll prelűddel robbant be – ez legismertebb műve, amelyet élete végéig valamennyi fellépésén eljátszott. A legenda szerint az alig négyperces darab egy rémálom nyomán született, amelyben a művészt élve eltemették: az első három komor hang a szögek koporsóba ütését, az elhalkuló befejezés a levegő elfogyását jelképezi.
A korai sikerek után kínos csalódást jelentett számára az első kudarc: I. szimfóniájának bukása (1895). A szenvedélyes természetű Rahmanyinov időről időre depresszióba süllyedt, pszichiátriai kezelésre szorult, évekig nem tudott egy hangjegyet sem leírni. Az alkotói hullámvölgyből csak a század első éveiben sikerült felemelkednie, amikor 1901-ben írott c-moll II. zongoraversenyével ismét csúcsra érkezett. A darabot orvosának ajánlotta. Egyidejűleg zongoraművészként és karmesterként is megkezdte ragyogó pályafutását.
Egy új szerelem beköszöntével magánélete is rendeződött, a következő évtizedben komponálta műveinek többségét. 1904-06-ig a moszkvai Nagy Színház karmestere volt, 1907-ben azonban visszavonult, hogy idejét a komponálásnak szentelje. Drezdába költözött, itt írta II. szimfóniáját (1907), a Holtak szigete (svájci Arnold Böcklin szimbolikus festménye nyomán 1909) című szimfonikus költeményét és III. zongoraversenyét. 1909-ben turnézott első ízben, Amerikában, New Yorkban bemutatta III. zongoraversenyét.
Hangversenykörútján hármas minőségben szerepelt: mint zongoraművész, karmester és zeneszerző, a bostoni filharmonikusok még állandó karmesterüknek is felkérték, de nemet mondott. 1910-ben visszatért Oroszországba, itt fejezte be A Harangok című kórusszimfóniáját, amelyet Edgar Allan Poe verse ihletett, és két vallási zeneművet (Aranyszájú Szent János liturgiája, Esti mise) is írt.
Az 1917-es forradalom után végleg elhagyta hazáját: Svédországban, Dániában és Franciaországban élt, majd rövid svájci tartózkodás után a harmincas évek közepén végleg az Egyesült Államokban telepedett le, és amerikai állampolgár lett. Ott már viszonylag kevés új darabot írt, ezek közül a leghíresebb a III. szimfónia (1936) és a Rapszódia egy Paganini-témára című variációsorozat.
Zongoraátiratokat készített. Rahmanyinov szinte haláláig turnézott. Beverly Hillsben halt meg Hamvai egy New York melletti temetőben nyugszanak. Műveinek többségén elsősorban Csajkovszkij, Liszt és Chopin hatása, a hagyományos formákhoz való ragaszkodás érződik. Melankolikus, késő romantikus stílusát élete végéig áthatotta az orosz folklór, főként pedig a pravoszláv egyházi énekek világa. Figyelmet érdemelnek korai alkotói korszakának operái, mindenekelőtt a Francesca da Rimini (1905). Egyházi művei közül kiemelkedik az Aranyszájú Szent János liturgiája (1910).
Közeli barátja volt Szkrjabin, akivel a konzervatóriumi évek idején együtt is lakott, saját művein kívül az ő alkotásait játszotta először hangversenyein. Zongoraversenyeit a hangszerre írt legnehezebb alkotások között emlegetik a technikai követelmények, a bonyolult ritmika miatt. A szólista és a zenekar közti együttműködés nehézsége is komoly kihívás elé állítja az előadót. Zongoristaként elképesztő technikai tudásához szuggesztív előadásmód párosult, szerencsére számos felvétele maradt fenn, ezek egy részén saját virtuóz műveit adja elő. Bravúros tudást igénylő II. és III. zongoraversenye, valamint Rapszódia egy Paganini-témára című műve több filmben felhangzik.
A Ragyogj! című, David Helfgott ausztrál zongoristáról szóló életrajzi filmben a főszereplő Rahmanyinov – interpretációjával nyűgözi le tanárait. A zongoraművész-karmester Leonard Bernstein 16 évesen életében először őt látta a nagy virtuózok közül koncerten, az előadás meghatározó élménye lett. Melódiái az úgynevezett könnyűzenében is visszaköszönnek, Frank Sinatra két népszerű slágere (Full Moon and Empty Arms és I Think of You), továbbá Celine Dion All by Myself című dala is II. zongoraversenyének motívumain alapul.
forrás: Irodalmi rádió
