Ha beírjuk a Google keresőbe, hogy ki találta fel az első írógépet, akkor sokféle névre bukkanhatunk, többek között Kempelen Farkas is feltalálta az írógépet, de a QWERTY billentyűzet és az amerikai írógép feltalálása Christopher Latham Sholes nevéhez fűződik.
Akkor még abc sorrendben voltak a betűk, de a gép fém karjai összeakadtak, ezért Sholes kikalkulált egy olyan billentyűkiosztást, hogy azok a betűk, melyek angolul gyakran vannak egymás mellett egy szóban, minél távolabb legyenek egymástól a billentyűzeten.
A QWERTY praktikus volt és az is maradt. A billentyűzetkiosztás a billentyűzetek (írógép jellegű adatbeviteli eszközök) kialakítását írja le. A kialakítást több szemszögből lehet vizsgálni: a gombok elhelyezkedése, a feliratozások valamint a társított funkciók.
A QWERTY billentyűzetkiosztásnál a „Z” és az „Y” felcserélésében tér el, mivel a német nyelvben a „Z” többször fordul elő, mint az „Y”, és mert a „T” és a „Z” sokszor egymás mellett jelenik meg. Az ékezetes magánhangzók is külön billentyűkön helyezkednek el, ezzel több írásjelet leszorítanak.
Később feltaláltak ennél gyorsabb kiosztást, de valamiért nem terjedt el, így bár a QWERTY lassú, de szinte minden eszköz ezt használja. A hangfelismerésen alapuló gépelés háromszor gyorsabb, viszont mindenki hallja, amit mondunk. Ráadásul írás közben marad idő gondolkodni, valószínűleg ezért sem cserélték még le a QWERTY-t.
Képek: Pexels/rawpixel, Wikipédia
