Marlon Brando (1924 – 2004) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század egyik legnagyobb hatású filmszínésze. Legismertebb szerepe A keresztapa című filmben Don Vito Corleone alakítása volt, de olyan filmklasszikusokban is szerepelt, mint a Rakparton, A vágy villamosa vagy Az utolsó tangó Párizsban. Marlon Brando 1924-ben, ezen a napon született.
Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott, apja kereskedő volt, aki ellenezte Marlon színészi pályáját és katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát és New Yorkba költözött, ahol a híres Actors Studio, Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza Marlonra: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.”
1947-ben a BroadwayenTennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta, a darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival.
A vágy villamosa
Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy második világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, amiért megkapta első Oscar-díját. A szintén abban az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?” „Mi ellen lehet?”.
A vad
Az 1960-as évekbenszámos bukás jellemezte pályáját, mint az 1961-es A félszemű Jack, majd 1962-ben a Lázadás a Bountyn című filmje, ugyanakkor megismertette Brandóval Tahitit, amibe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet a Csendes-óceánon, sőt feleségül vette a Christian Fletcher szerelmét alakító Taritát.
Magánélete botrányoktól volt hangos, benne számos szerelem, férfiak és nők is szerepeltek és három házasság is.
Marlon Brando 47 éves volt, amikor megkapta Don Vito Corleone szerepét A Keresztapa című filmben. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, ezekben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat a Paramount Picturesnek, de többször is felhívta Brandót, hogy meggyőzze, ám azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval.
Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre, mert Brando botrányai miatt, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni vele. Mario Puzo végül elküldte a kész forgatókönyvet. Marlon elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is őt akarta a szerepre, és próbafelvétellel győzködte a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így végül ő lett a Keresztapa.
A hetvenes években, két ikonikus alakításával írta be magát a filmtörténelembe: Az egyik a Keresztapa volt, amelyért megkapta második Oscar-díját, illetve, a mai napig fontos találkozásként említik Brando, Al Pacino, Robert Duval és James Caannelegyüttesét a vásznon. Brando a díjátadóra maga helyett egy teljes indián ruházatba öltöztetett fiatal nőt küldött el, hogy az ünneplés helyett rávilágítson a bennszülöttek nehéz helyzetére.
Brando visszautasította az Oscart és egy fiatal indián nőt küldött el a díjátadóra
Robert Duvall, aki az Apokalipszis mostban újra találkozott vele, így emlékszik vissza Brandóra: „Kivételes ember volt, de csodálni valóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.”
A másik meghatározó filmje azUtolsó tangó Párizsbanvolt, Bernardo Bertolucci rendezésében, amelyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít.
Brando sztárgázsikat kapott ebben az időszakban, például 1978-ban rekordösszeg volt az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott.
Színészgenerációkra volt hatással a játéka, akik közül sok mai sztár vallja, hogy Marlon Brando miatt választotta ezt a szakmát, bár Brando csak „pocsék életként” jellemezte a színészlétet. Al Pacino szerint „Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánozom.”
„A valaha élt legkifinomultabb színész” – vallja Barbra Streisand. „13 éves korom óta a bálványom. Két emberéletnyi munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: vajon Brando játszana-e velem?”
A nyolcvanas években Marlon Brando nem vállalt szerepet, majd 1989-ben jelent meg újra az antirasszistaForrongó évszak című filmben, amelyért ismét Oscarra jelölték, de inkább családi tragédiák jellemezték ezt az időszakot. Egyik fia emberölésért 10 év börtönt kapott, másik fia pedig 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett.
Brando idős korára teljesen elzárkózott a világtól és rendkívül nagy súlyfelesleggel élt. Utolsó éveiben a Don Juan DeMarco, a Dr. Moreau szigete és a 2001-es A szajré című filmekben tűnt fel. Marlon barátja, Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: „Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyiértékkel feljebb kerülünk a ranglistán.”
Brando 81. éves korában hunyt el, Jack Nicholson mondta a gyászbeszédet. Marlon Brando nem akart nagy felhajtást, így egyszerű temetést rendeztek neki, testét elhamvasztották és kérésére szétszórták a sivatagban.
