A május elnevezése a rómaiak Maius hónapjából ered, a szót feltehetően a föld termését oltalmazó Maia (Maia Majestas) egy ősi termékenység istennő nevéből származtatják, akinek május elsején mutattak be áldozatot. Az e napon tartott ünneplés a majális, a májusi jelentésű latin maialis szóból származik.
A május elsejei ünnepség egyik legjellegzetesebb eseménye a májusfa állítás volt. (A székelyek jakabfának, hajnalfának, másutt májfának is nevezik).
A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. (Május elsejére virradóra szokás állítani a nagylányok háza előtt.) A legények csoportokba verődve, éjszaka állítják, ami lehet sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág. Szalagok, kendők, virágok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá, néhol egy kis táblát is akasztanak rá, amelyen értékelik a lány „magaviseletét”. Ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány tetszik nekik.
Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolják” a fát, vagyis a fát kidöntik táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett, de szokás még a májusi virág küldése is. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. A magyar nyelvterület nagy részén május l-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát. A májusfa – a zöld ág – a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka. Szerelmi ajándék is.
A májusfa állítás éjszakáján sokfelé megszólalt a muzsikaszó is, az úgynevezett éjjelizene máshol szerenád. A zenét általában a falu bandája szolgáltatta, és a lánynak fogadnia kellett. Ha pedig nem fogadta a zenét – ami egy meggyújtott gyufaszál körbe-körberajzolása a lesötétített ablak mögött -, azt jelentette, hogy nem fogadja az éjjelizenét adó legény szerelmét. Visszafelé körözése a lángnak azt jelentette – elmehetsz. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket. Az élelmesebb lányok is megtréfálták a fiúkat. A májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.
A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata. A májusfának alapvetően két változata van: kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyakat, ágakat.
A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.
A lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állították fel az éjszaka leple alatt a legények.
