Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A Költészet Világnapjává.
Az UNESCO (az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) ezt a napot választotta „azzal a céllal, hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”. Célja a költészet olvasásának, írásának, megjelentetésének és oktatásának előmozdítása az egész világon, és – amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja – „újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak”.
Korábban a világközösség Virgil, a római epikus költő születésnapján, október 15-én ünnepelte. Sok országban továbbra is hagyomány, hogy októberben ünneplik a nemzeti vagy nemzetközi költészet napját. Az Egyesült Királyság általában október első csütörtökjét használja, máshol pedig októberi, sőt, néha novemberi napon ünnepelnek, nálunk pedig József Attila születésnapján, április 11-én.
„A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet.”
Weöres Sándor
borítófotó: JAKD
