A dalai láma már számtalanszor járt Budapesten és az egyik alkalommal a New York kávéház szomszédságában szállt meg az elnöki lakosztályban. A szálloda épületében abszolút érződik az olaszos mentalitás: selyemtapéta, márvány, muránói üvegek. Nem így a világ egyik legszebb kávéházában, a New Yorkban.
Számtalan legenda övezi ezt a lenyűgöző kávéházat. Itt, ha belépett az ember a pincér máris lesegítette a kabátunkat és a halk zongoraszó mellett minden elhangzott szó valahogy másként hatott, mint bárhol eme világon. Állítólag Molnár Ferenc a Dunán átsétálva, susmusolva, balkézzel nagyívben egy kulcsot dobott a sötétzöld hullámok közé. Ez a kulcs, pedig nem más volt, mint az akkoriban megnyitott New York kávéház kulcsa. A mágia arra irányult, hogy soha többé ne lehessen bezárni ezt az egyedülállóan szép és hasznos műintézetet. Nem is volt zárva, csak elemi csapások: háború és önkényuralom idején. Az egyik törzsvendég, Heltai Jenő így vélekedett: A New York minden előkelőségével is demokratikus kávéház. Egyformán vonzza az arisztokratákat, a nyárspolgárokat és a bohémeket. Varázsának senki nem tud ellenállni. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, akár éveket eltölthetett itt a vendég és ahogy Heltai írta a pazar New York-ban kitisztították a cipőnket, kivasalták a ruhánkat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajunkat meg a körmünket. Balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni.
Mit tudott a „Nyehó”?
Kép: Wikipédia, Fortepan/ Klösz György felvétele
