Az évek, évtizedek során a koncerthelyszínek folyamatosan változtak, ezért felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon a zeneszerzők kimondottan bizonyos helyszínekhez írtak zenéket? Lehetett ez egyfajta alkotói modell? Vajon mindannyian úgy alkottak, hogy egy helyszínre gondoltak vagy ez ettől független? Megfigyelték, hogy a zene, amit írtak az nem minden helyen és koncertteremben szól jól. Például a gótikus katedrálisokban a korabeli zene nem vált hangnemet és a hangok hosszan kitartanak. A templom szinte hízeleg a zenének, mi több tökéletesíti azt.
Johann Sebastian Bach
Bach elsősorban orgonára írta a zenéjét, ami egyben azt is jelentette, hogy elhagyta az óriási magasságokkal rendelkező katedrálisok terét és innovatív módon már váltogatta a hangnemet, hiszen a hely, ahol komponálta a műveit erre már lehetőséget adott.
Wolfgang Amadeus Mozart
Az 1770-es években Mozart már elsősorban kastélyokban komponált. A kisebb, kevésbé visszhangos termekben kedvére díszíthette a műveit.
La Scala (Milánó)
A közönség akkoriban az operaházban evett, ivott és bekiabált a színpadon levőknek. Ha tetszett egy ária, akkor üvöltve kérték, hogy azonnal ismételjék meg. Egy korabeli operaélmény ma már szinte elképzelhetetlen lenne.
Richard Wagner
Wagner bevezetett egy újítást: nagyobb, bombasztikusabb zenekart szeretett volna, ezért megnövelte a zenekari árok méretét, hogy több alacsonyan fekvő hangszert tudjon elhelyezni.
Carnegie Hall (New York)
A koncerttermek az évek folyamán egyre nagyobbak lettek, ezért a Carnegie Hall jóval visszhangosabb, mint mondjuk a La Scala. Itt a közönségnek teljesen csöndben kellett maradnia. Tilos lett az evés és az ivás vagy az egymás közti pletykálkodás. Ezáltal egy egészen szélsőséges dinamika született: a csendes részek tökéletesen és tisztán hallatszódnak, azonban a visszhangosság miatt a zene ritmikája kicsit háttérbe szorult.
Hajók, klubok, stadionok
Lassanként megjelentek a populárisabb zenék is, mint például a jazz, melyeket elsősorban kisebb klubokban lehetett élvezni. Majd eljött a diszkókorszak is, ahol már egyaltalán nem volt szükség zenészekre. Aztán a 20. században egyre csak bővültek a koncerthelyszínek és ma már a vásárcsarnokoktól kezdve egy völgyön át mindenhol belebotolhatunk egy-egy zenei eseménybe. Közben megjelent a rádió és az énekesek mikrofonban kezdtek el énekelni, ami teljes egészében megváltoztatta a korábbi hangzásvilágot. Így már olyan volt egy-egy dal, mintha konkrétan a fülünkbe suttogtak volna.
Ma már pedig autóban, MP3 lejátszókon és zenei alkalmazások sokaságán keresztül (is) hallgathatjuk a különféle zenei stílusokat, korszakokat.
Kép: Unsplash/Radek Grzybowski
Forrás: Innen
