A pisai ferde torony (Torre pendente di Pisa) Pisa katedrálisánakharangtornya, amelyet 847 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdtek építeni.
A katedrális mögött álló torony a pisai Dóm-tér (Piazza del Duomo) harmadik legrégebbi épülete a katedrális és a keresztelőkápolna után. A torony alapja körül végzett ásatások szerint ezen a helyen az ókorban egy etruszk szentély volt. A torony építése 200 évig tartott és három szakaszban történt. A fehér márványból készült harangtorony első szintjének építése 1173. augusztus 9-én kezdődött, a jólét és katonai sikerek korszakában. A szintet klasszikus oszlopfőkkel díszített oszlopok szegélyezik.
Az építész személyazonossága mindmáig vitatott. A toszkán város jelképének számító, megdőlt tornyot 13. század utolsó negyedében, az építés első fázisában Bonanno Pisano építész tervezte. Azt, hogy Bonanno munkája a torony, Giulia Ammannati, a Scuola Normale di Pisa egyetem paleográfusa fedezte fel – írta szerdai számában a La Nazione című toszkán napilap. Ő fejtett meg egy latin feliratot egy olyan kövön, amelyet 1838-ban Bonanno sírjában, a pisai ferde torony körüli ásatásoknál találtak. A nehezen olvasható kövön két latin hexameter áll, ezekben Bonanno “egy csodálatos mű” építőjének nevezi magát. Ammannati kutatásainak eredményeit újonnan megjelent könyvében mutatta be.
Ammannati felfedezése alátámasztja a reneszánsz építész, Giorgio Vasari állítását, aki Bonannót a torony első építőjének nevezte. A pisai torony megépítése mintegy kétszáz évig tartott három építési szakaszban. Bonanno Pisano 1173-ban kezdett hozzá az építéshez és megépítette az első emeletet, amelyet 15 fehér márvány oszlop vesz körül klasszikus oszlopfőkkel és vakárkádokkal. A harmadik emelet építésekor 1178-ban az instabil talaj miatt öt centiméterrel megdőlt a torony, ezért leállították az építkezést. Csak száz évvel később folytatta a munkálatokat Giovanni Di Simone és megpróbálta kiegyensúlyozni a dőlést. A várt eredmény azonban nem született meg, ezért az építkezés ismét leállt. A harangtorony megépítését végül Tommaso Pisano folytatta és fejezte is be 1372-ben.
Úgy tartják, hogy Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől. Noha ezt a történetet Galileo egy tanítványa terjesztette, ma már legendának minősítik.
1838-ban Alessandro Della Gherardesca építész kiásatott egy utat a torony körül, hogy a torony alapja ismét láthatóvá váljon; ez ismét növelte az elhajlást. Benito Mussolini elrendelte, hogy a tornyot ki kell egyenesíteni, ezért betont öntöttek az alapozásába. A torony ettől tovább süllyedt a lágy talajba. A második világháború alatt az amerikai hadsereg majdnem minden pisai tornyot lerombolt. Tervezték a ferde torony felrobbantását is, de egy az utolsó pillanatban érkezett parancs megelőzte a rombolást. 1964-ben az olasz kormány segítséget kért, hogy megelőzzék a torony leomlását. Egy nemzetközi csoport (mérnökök, matematikusok és történészek) állt össze, hogy megbeszéljék a stabilizálás módszereit. Húszévnyi munka után, 1990 januárjában a tornyot lezárták a nagyközönség elől. A harangokat elszállították, hogy a terhelés csökkenjen és biztonsági okokból a torony körüli házakat is kiürítették. Tízévnyi restaurálás kezdődött, amely során erős acélsodronyokkal biztosították az építményt, és a talapzat alatt 44 centiméterrel elhelyezett többtonnányi súlyokkal megállították a dőlést. 2001. december 15-én a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára. Az akkori nyilatkozatok szerint a torony további 300 évig stabil marad, sőt azóta csökkent is néhány centiméterrel a dőlése egy 2018-as mérés szerint. Újabb kutatások szerint a torony földrengésekkel szembeni ellenállása ugyanannak a laza talajnak köszönhető, amely a ferdeségét okozta.
Magassága 55,86 m az alacsonyabb oldalon, és 56,70 m a magasabb oldalon. Alapjának külső átmérője 15,484 m, belső átmérője pedig 7,368 m. Fala az alapnál 4,09 m vastag, a tetején 2,48 m. Az építmény tömegét 14 500 tonnára becsülik. A toronynak 296 vagy 294 lépcsőfoka van, a hetedik emeleten két kisebb fok található az észak felé néző lépcsőházban.
Bár függőlegesnek kéne lennie, már nem sokkal az építés kezdetének éve, 1173 után elkezdett dőlni délkelet felé a rosszul lefektetett alapok és a laza alréteg miatt, ami lehetővé tette, hogy elmozduljon egy irányba. A torony jelenleg délkelet felé dől. Dőlésszöge az 1990-es mérés szerint 5,5 fok volt, mára viszont ez az adat 3,99 fokra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a torony teteje 3,9 méterrel mozdult el a függőlegestől.
Hét haranggal rendelkezik, amelyek hangjai megegyeznek a zenei skála hét hangjával:
-
L’assunta, 1654, Giovanni Pietro Orlandi, tömege 3620 kg
-
il Crocifisso, 1572, Vincenzo Possenti, tömege 2462 kg
-
San Ranieri, 1719–21, Giovanni Andrea Moreni, tömege 1448 kg
-
La Terza, 1473, tömege 300 kg
-
La Pasquereccia, 1262 Lotteringo, tömege 1014 kg
-
il Vespruccio, 1501, Nicola di Jacopo, tömege 1000 kg
-
Del Pozzetto, 1606, tömege 652 kg
forrás: 24.hu
