A párizsi Notre-Dame(franciául: Notre-Dame de Paris) Victor Hugo1831. március 16-án megjelent regénye. A mű főszereplője a párizsi Notre-Dame-székesegyház, amely az egyik legnagyobb és legismertebb katedrális a világon. A regényt 1858-ban Szalkay Gergelyfordította le először magyar nyelvre, A Notre-Dame egyház Párisbancímmel.
A párizsi Notre-Dame Victor Hugo első hosszabb lélegzetvételű műve, melyre 1828-ban kapott megbízást kiadójától, Gosselintől. A gyűjtőmunkáját követően 1829-ben kezdett hozzá az írásnak. A kiadóval abban állapodott meg, hogy a könyv abban az évben elkészül, de Hugo újabb megbízásai miatt nem tudta tartani a határidőt. 1830 nyarára Gosselin követelte, hogy Hugo fejezze be a könyvet 1831 februárjáig. 1830 szeptemberétől kezdve, Hugo megállás nélkül dolgozott a művön, mely végül a kitűzött határidőre elkészült.
Victor Hugo regénye a XV. században, XI. Lajos korában, a régi Párizsban játszódik. A francia romantika egyik legnagyobb történelmi regénye a középkor alkonyának Párizsát mutatja be. A mű részletes leírásából megismerhetjük a festői várost, annak tarkaságával és romlottságával. A mű részletesen bemutatja a gótikus templom építőművészeti sajátosságait. Ebben a környezetben bonyolódik a szép cigánylány, Esmeralda szomorú szerelme az íjászkapitánnyal, és Quasimodo, a púpos, csúf harangozó tragédiája.
-
1911-ben készült az első filmadaptáció, Albert Capellani rendezésében
-
Az 1923-ban készített filmváltozatot Wallace Worsley rendezte, Quasimodót Lon Chaney, Esmeraldát Patsy Ruth Miller alakította.
-
1939-ben is készült egy film: A Notre-Dame-i toronyőr. Ebben a 110 perces filmben Charles Laughton alakította Quasimodót és Maureen O’Hara Esmeraldát. A filmet William Dieterle rendezte.
-
1956-ban Jean Delannoy rendezésében Gina Lollobrigida (Esmeralda) és Anthony Quinn (Quasimodo) főszereplésével 114 perces francia–olasz filmdráma készült a regényből.
-
1996-ban A Notre Dame-i toronyőr címmel 91 perces amerikai film készült Victor Hugo művéből.
-
1998-tól Notre-Dame de Paris, egy francia–kanadai zenés változat került a színpadokra. A musical zenéjét Richard Cocciante szerezte, a dalszövegeket Luc Plamondon írta.
2017-ben mutatták be a Budapesti Operettszínházban ,,A Notre Dame-i toronyőr” című musicalt.
Párizs legismertebb gótikus temploma 1163 és 1345 között épült, évente mintegy 13 millió látogató keresi fel.
Az île de la Cité-n található székesegyház hossza 128 méter, a szélessége 41 méter, az ikertornyok magassága 63 méter, a főhajó belmagassága 48 méter. A hosszháza öt-, a keresztháza pedig egyhajós. A fő- és a kereszthajó képzeletbeli metszéspontján áll a huszártorony. Az ikertornyok közötti rózsaablak átmérője közel 10 méter.
A Notre Dame-ot Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdete építeni 1163-ban gótikus stílusban, és 180 év kellett ahhoz, hogy a munkák befejeződjenek a Cité-szigeten álló román stílusú székesegyház helyén.
A francia uralkodók a Notre Dame-ban ülték meg az ünnepeket, a győzelmeiket egészen a 18. századig, a felvilágosodás koráig, amely “sötét évszázada” lett a székesegyháznak.
A Francia forradalom alatt nagyon megrongálódott: a katedrálist bezárták, államosították, meggyalázták, rendszeresen fosztogatták, építőanyagnak kiárusították, a homlokzaton lévő királyszobrokat lefejezték.
Napóleon megkoronázását aztán ismét ott ünnepelték 1804-ben, de 1831-ben ismét hatalmas rongálás áldozata a székesegyház.
Az épület feltámadása Eugene Viollet-le-Duc építésznek köszönhető, aki mindenkinél jobban ismerte a funkcionalitását és szerkezetét, és 1844 és 1864 között – az anyagok, a stílusok és korok tiszteletben tartásával restaurálta.
A Notre Dame legérdekesebb ereklyéi: Jézus töviskoronája, keresztjének egy darabkája és az egyik szög, amivel a megváltót a keresztre szögezték a római katonák. A ritka ereklyéket évente egyszer, nagypénteken állítják ki.
A töviskoronatörténete szerint, Krisztus halála után több mint ezer évvel, 1063-ban került Jeruzsálemből a bizánci császári kápolnába, mert a császár biztonságba akarta helyezni a fosztogatók elől. Amikor utóda, II. Baldvin majdnem 200 évvel később pénzzavarba került, elzálogosította az ereklyét a velencei kalmároknál. Visszaváltani nem tudta, így a franciák igazságos királya, IX. (Szent) Lajos váltotta ki és ezzel meg is szerezte az ereklyét és építtetett egy szent kápolnát az őrzésére.
Ugyancsak a francia származású bizanci császártól került Párizsba Szent Lajos birtokába a kereszt darabkája, két évvel a töviskorona után, aszögetpedig V. Konstantin császár adta a római birodalom egykori nyugati felét újraegyesítő Nagy Károlynak, aki azt koronázó városának, Aachen domjában helyezte el. Unokája, Kopasz Károly azonban, akinek a birodalom felosztásakor a mai Franciaország elődje jutott, magával hozta és a Saint-Denis-i apátságnak adományozta. A három ereklye a forradalom után került végleges helyére, a Notre Dame-ba.
A három rendkívüli ereklye mellett, a szentsír lovagrend fehér kámzsás, rajta piros keresztes lovagjai állnak mellette díszőrséget. A lovagrendet az első kereszteshadjárat vezére, Bouillon Gottfried alapított 1099-ben.
2019 áprilisában elkezdték a templom restaurálását, leemelték és felújításra elszállították a párizsi Notre Dame huszártornyát díszítő bronzszobrokat. A 16 szobrot az 1860-as években helyeztek a katedrálisra. A 3 méter magas és mintegy 250 kilogramm súlyú szürkés-zöld szint öltött szobrok a 12 apostolt és a négy evangélistát ábrázolják.
2019. április 15.A Notre Dame a felújítási munkák közben kigyulladt. A tűz a restaurálási munkálatokhoz felállított állványzaton, a tetőszerkezetnél keletkezett és onnan terjedt tovább. A lángok elpusztították a világhírű épület huszártornyát és a teljes tetőszerkezetet. A Notre-Dame tetőszerkezetének kétharmada leégett a tűzben, az épület túlélte a katasztrófát. A műkincsek és a vallási kegytárgyak jelentős részét is ki tudták menteni. A megmenekült relikviák között van Szent Lajos király tunikája és Krisztus állítólagos töviskoronája is, amelyet a hagyomány szerint Szent (IX.) Lajos hozott a Szentföldről.
A helyreállításra nemzetközi adakozás indult. François-Henri Pinault, az egyik leggazdagabb francia üzletember 100 millió euróval segíti a székesegyház újjáépítését. Az LVHM vállalat és az Arnault-család pedig 200 millió eurót ajánlott fel a helyreállítási munkálatokra.
A toronyba 387 lépcső vezet (nincs lift), innen közvetlen közelről látható a műemlék legnagyobb harangja, a bourdon Emmanuel.
A Notre-Dame tetőszerkezete az egyik legősibb ilyen építmény a francia fővárosban. Az eredeti az 1160-1170-es években épült és ugyan 1220-ban átépítették, de felhasználták az eredeti szerkezet számos elemét a mintegy 100 méter hosszú, 40 méteres kereszthajós, 10 méter magas tetőszerkezethez. A tető faszerkezetéhez szükséges mintegy 13 ezer fát a feljegyzések szerint 1160 körül vágták ki, 21 hektárnyi erdőt használtak fel hozzá, a fák többsége a 800-900-as évektől nőtt.
A Notre Dame északi tornyának négy harangja 1856 óta éjjel-nappal minden 15 percben megkondul – kihagyás nélkül. Megszólaltak az I. világháború végén, 1944-ben, Párizs felszabadulásakor, és a 2001. szeptember 11-i terrortámadások áldozataiért is. A négy harang különböző francia szentektől kölcsönzött neveket visel. Angélique-Francoise, Antoinette-Charlotte, Hyacinthe-Jeanne és Denise-David. A nagy 1681-es Bourdon Emmanuel a déli toronyban lakik és Európában az egyik legszebbnek számít.
Az épület 3 üveg rózsaablakának átmérője 12,9 méter
113 regiszteres és 5 manuálos nagyorgonája 7800 sípjával, a világ egyik legjobb hangszere volt.
A szélkakas. A szélkakasNotre Dame huszártornyának csúcsán állt, 93 méter magasan a katedrális legmagasabb pontja, és a szélirányt meghatározására szolgált. Az 1920-as években Verdier kardinális, Párizs érseke úgy döntött, hogy a helyére tegyenek inkább három nagyon fontos ereklyét: Szent Dénes és Szent Genovéva – Párizs védőszentjeinek – relikviáit, valamint Krisztus koronájának 70 tüskéjéből egyet, hogy megvédjék Párizs népét.
