1944 vége táján, amikor még tartott a II. világháború, Varga László, a Magyar Államvasutak Rt. elnök-vezérigazgatója megkereste Szőke Tibort, az Állami Operaház fiatal karmesterét és elmondta neki azt a tervét, hogy a MÁV támogatásával hozzanak létre egy szimfonikus zenekart, amely rendszeresen utazik vidéki városokba, és hangversenyeivel hozzájárul az ország szellemi újjáépítéséhez. Szőke Tibor elfogadta a megbízást, és megkezdte az új zenekar szervezését. 1945 május 1-jén, az ünnepi felvonuláson már részt vett a fúvós zenekar, ezt a napot tekintjük a zenekar születésnapjának.
Szőke Tibor kitűnő munkájának köszönhetően az új zenekar már 1946 őszén bérleti hangversenysorozatot indított a Zeneakadémián, 1947 novemberében pedig Bécsben, a Musikverein Nagytermében vendégszerepelt Bartók és Kodály műveivel. Az Állami Operaházzal való együttműködés révén létrejött a Gördülő Opera, amely az Operaház énekesei és a MÁV Szimfonikusok közreműködésével teljes operákat adott elő vidéki városokban. Tíz év alatt 544 ilyen előadást tartottak.
Az új zenekar rövid idő alatt az ország élvonalbeli zenekarai közé került, neves külföldi vendégművészek működtek közre hangversenyein – olyan karmesterek, mint Herbert Blomstedt, Angelo Ephrikian, Franco Ferrara, Garaguly Károly, Lamberto Gardelli, Arvid Janszonsz, Franz Konwitschny, Kurt Masur, Serly Tibor, Hans Swarowsky, Carlo Zecchi – rádió- és hanglemezfelvételeket készített, és időnként külföldi turnékra is utazott.
Varga Lászlót 1949-ben, a koncepciós perek sorában koholt vádak alapján halálra ítélték és kivégezték, Szőke Tibor ugyanebben az évben külföldre költözött.
A zenekar vezető karmesterei utána Lukács Miklós, Pécsi István, Oberfrank Géza, Nagy Ferenc, Mark Gorenstein, Gál Tamás, Kollár Imre, Takács-Nagy Gábor és Csaba Péter voltak, jelenlegi zeneigazgatója Daniel Boico, izraeli-amerikai karmester. Az évek múltával, a vidéki szimfonikus zenekarok fejlődésével párhuzamosan csökkent a vidéki hangversenyek száma, új helyszínek jelentek meg: Budapesten a Pesti Vigadó, majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Erősödött a zenekar külföldi tevékenysége is, számos turnéja közül kiemelkedik az a hangverseny, amelyen 1999. januárjában, Tokióban játszott a zenekar: a Három tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti kíséretében, James Levine vezényletével.
Az utóbbi húsz év során elmélyült a zenekar és Kobayashi Ken-Ichiro közötti régi baráti kapcsolat, olyannyira, hogy a Mester elfogadta a zenekar által 2014-ben felajánlott „tiszteletbeli vendégkarmester” címet.
A zenekar növekvő nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy világhírű vendégművészek is felléptek budapesti hangversenyein, többek között Helen Donath (ének), Menahem Pressler (zongora), Maxim Vengerov (hegedű) és világhírű karmesterek, mint Jesus Lopez Cobos és Charles Dutoit. 2019-ben a MÁV Szimfonikus Zenekar képviselte Magyarországot Tokióban, a Japán-Magyar Államközi Kapcsolatok felvételének 150. évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyen a Suntory Hallban, Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével.
A MÁV Szimfonikus Zenekar 2019-ben kinevezett zeneigazgatója Daniel Boico izraeli-amerikai karmester, aki a kritikusok szerint „dinamikus, energikus és ötletes – vitathatatlanul egy sztár, aki a karizmát a képzett technikával ötvözi”. Daniel jelenleg a dél-afrikai, durban-i KwaZulu-Natal Philharmonic vendég-társkarmestere. 2009-2011 között a New York-i Filharmonikusok segédkarmestere volt, ahol 2009-ben debütált a zenekarral, Riccardo Muti-val megosztva a pódiumot. Ezt a zenekar bérletsorozatán való bemutatkozása követte 2011 áprilisában. Ez utóbbi koncertre hirtelen kapta a felkérést Kurt Masur helyettesítésére, Szofja Gubajdulina Két Út (Mary-nek és Martha-nak ajánlva), két brácsára és zenekarra című művének dirigálására, amit a New York Times „parázsló előadásnak” nevezett.
Az Izraelben, zenész szülők gyermekeként született karmester Párizsban és az Egyesült Államokban nőtt fel (apja, Fima Boico, az Izraeli Filharmonikus Zenekar szólamvezető hegedűse, az Orchestre de Paris koncertmestere volt, jelenleg pedig a Fine Arts Quartet második hegedűse). Eredetileg énekesnek tanult, később pedig a legendás orosz karmester és professzor, Ilja Muszin tanítványa volt a Szentpétervári Konzervatóriumban. Daniel döntőse és díjazottja volt a Prokofjev, a Pedrotti, és a Cadaques Nemzetközi Karmesterversenyeknek. Szakmai életútja során a chicago-i Skokie Valley Symphony Orchestra zeneigazgatója, a michigan-i Grand Valley State University vendégprofesszora és zenekarainak vezetője volt. Karrierje korábbi szakaszában a Chicago Symphony-nál karmester gyakornok, később pedig segédkarmester volt Daniel Barenboim mellett, ahol szorosan együttműködött olyan vendégkarmesterekkel, mint Pierre Boulez és Zubin Mehta.
Daniel vezényletével vették fel Nino Rota két csellóversenyét az I Virtuosi Italiani-val a Chandos kiadó számára, valamint Kalinnikov I. szimfóniáját a Nürnberger Symphoniker-rel a Bajor Rádió számára. Daniel különleges megbízásai között szerepelt az a Taiwant, Kínát és Koreát érintő ázsiai turné a Chicagoi Szimfonikus Zenekarral, amelyen Lorin Maazelt helyettesítette. Daniel szerkesztője, producere és karmestere volt Karen LeFrak zeneszerző zenekari és kamarazenei lemezfelvételnek, amelyet a régi Melogyia zenestúdióban vettek fel Szentpéterváron, Oroszországban, a Saint Petersburg Chamber Philharmonic Orchestra-val. Fiatal zenészek oktatójaként Daniel a chicago-i DePaul University rendszeres vendégkarmestere és karmesteri magántanára.
Daniel Boico olyan kitűnő zenekarokkal lépett fel, mint a londoni Royal Filharmonikus Zenekar, a berlini Német Szimfonikus Zenekar, az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Taiwan és Mexikó Nemzeti Szimfonikus Zenekarai, a San Francisco és a Perm balettek, a Moszkvai Filharmonikusok, a Chicagoi Szimfonikus Zenekar, a New York-i Filharmonikusok, valamint a Fokvárosi és Johannesburgi Filharmonikusok. Daniel számos kiváló szólistával dolgozott együtt, mint például Itzhak Perlman, Gil Shaham, Daniel Barenboim, Gary Hoffman, Andreas Ottensamer, Nikolay Lugansky, Aviram Reichert, Daniel Ciobanu, Alexander Buzlov, Olga Kern és Francois du Toit. Legutóbbi és közelgő előadásai közé tartozik az oroszországi Tyumen Filharmonikus Zenekarral való debütálás, valamin a Meistersinger Halle-ba való visszatérés a Nürnberger Symphoniker-rel.
CHARLES DUTOIT igazi világsztár karmester, aki 24 nagy szimfonikus zenekarral készített hanglemezfelvételt, több mint 40 díjat és kitüntetést kapott különböző országokban, köztük a Francia Köztársasági Elnök nagydíját és a legmagasabb kanadai állami kitüntetést, a genfi Stravinsky Alapítvány és a párizsi Ravel Alapítvány tiszteletbeli tagja. Tíz alkalommal jelölték Grammy díjra, kétszer meg is kapta. Több egyetem díszdoktora.
Svájcban, Lausanne-ban született 1936-ban. A Genfi Zeneakadémián tanult, később a híres svájci karmesternél, Ernest Ansermet-nél tökéletesítette tudását. Bemutatkozása 1959-ben volt, a Lausanne-i Rádió zenekarát vezényelte, a szólista a híres argentin származású zongoraművész, Martha Argerich volt, aki később Dutoit második felesége lett.
Néhány vendégvezénylés – Suisse Romande Zenekar, Zürichi Rádiózenekar – után vezető karmesteri szerződést kapott Bernbe, és ettől kezdve kinyílt előtte a világ. Mexikó, Gothenburg (Svédország), Minnesota (USA) után 25 évig volt a Montreáli Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, majd Philadelphia, az Orchestre National de France, a Tokiói NHK Szimfonikus Zenekar következett, 2009-től 2018-ig a Londoni Royal Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója volt.
A MÁV Szimfonikusok 75. születésnapi ünnepi koncertje április 24-én lesz.
forrás: www.mavzenekar.hu
