A Capriccioban Novotny Anna és Zsoldos Dávid vendége Láng István zeneszerző.
Énekelt és beszélt szó, két fél-szcenírozott zenés színpadi műben négy női sors. Láng István 1988-89-ben, Bächer Iván ‘Oszkár’ című színművére komponálta TV-operáját, amely most kerül először koncerttermi közönség elé. Tihanyi László, aki egyben az est karmestere és az UMZE felkérésére folytatja zenés-színházi műveinek sorát, így ír készülő új művéről: „Elvira, aki fiatal apácaként olthatatlan szerelemre lobbanva engedett Don Juan csábításának, majd megszülte az ekkor fogant gyermeket, élete utolsó, magányos napjait tölti a kolostorban, ahová elmenekült a megszégyenülés elől. Szerelméhez egykor írt verseit olvasgatja, lassan elhomályosuló elmével írja elvesztett gyermeke és önnön tragikus sorsán merengő naplóját.E két életszakasz keveredik a műben, ahol a fiatal, szerelmes apácát énekesnő, a kiüresedett életből távozni készülő, idős apácát prózai színésznő személyesíti meg.A lírai szerelmet és az önsanyargató tépelődést Fellegi Melinda mély empátiával formálta librettóvá.”(forrás: http://umze.hu/esemenyek/szoban-hangban/)
Láng István zeneszerzői tanulmányait 1950 és 1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Viski János és Szabó Ferenc növendékeként végezte. 1957-től 1960-ig zenei tanársegédként dolgozott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd 1966 és 1984 között zenei tanácsadóként működött az Állami Bábszínháznál. 1961-ben díjat nyert a ludwigshafeni zeneszerzőversenyen Concerto per archi című művével. 1973-tól adjunktus, később docens, majd egyetemi tanár a Zeneművészeti Főiskola Kamarazenei Tanszékén. 1970 és 1990 között különböző nemzetközi zenei versenyek zsűrijének elnöke, illetve tagja (kürt, trombita, rézfúvós kamarazene, oboa, zeneszerzés, kórus). Vendégelőadóként a következő egyetemeken tartott előadásokat: University of Colorado (1973), CNM Mexico City (1985, 1987), New Mexico State University (1988).
1978-tól 1990-ig a Magyar Zeneművészek Szövetsége Főtitkáraként tevékenykedett. 1984 és 1988 között tagja volt az Új Zene Nemzetközi Társaság (ISCM) Végrehajtó Bizottságának. 1990-től 1994-ig a Nemzetközi Zenei Tanács (IMC-UNESCO) Végrehajtó Bizottságának tagja. 1958-ban Magyarországon elsőként publikált az elektronikus zenei stúdió felállításának fontosságáról. 1974 óta folyamatosan résztvesz a HEAR Stúdió munkájában szalag- és élő elektronikus zenei művekkel. A tanárként és zeneszerzőként egyaránt aktív művész repertoárja az operától a szimfonikus és kamaraműveken át az elektroakusztikus zenékig terjed. Művészetét a színpad iránti erős affinitás jellemzi, dramaturgiai érzéke legabsztraktabb instrumentális darabjaiban is megmutatkozik.
Zeneszerzői munkásságának elismeréseként 1968-ban és 1975-ben Erkel-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, 1994-ben Bartók-Pásztory-díjat, 2005-ben Artisjus-díj kapott, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át.
