A Kiskunsági Nemzeti Park 1975-ben az ország második nemzeti parkjaként alakult a Duna-Tisza közén. Az alapításkor 6 nemzeti parki terület mára kilenc egységből áll, kiterjedése 50523 hektár. A régészeti leletek alapján már a késő rézkortól (i.e. 3-4. évezred) állattartással foglalkozó népek éltek itt, és később a honfoglaló magyarok és a kunok is ezt az életformát folytatták.
A Kiskunsági Nemzeti Park célja a Duna-Tisza köze jellegzetes arculatának, a táj természeti értékeinek, földtani képződmények, vizeinek megőrzése, ezen értékek tudományos kutatása és oktatási, ismeretterjesztési célú bemutatása. Kiemelkedő természeti értékeinek nemzetközi elismeréseképpen a KNP területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) Programja 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá az alábbi területek tartoznak: a Felső Kiskunsági tavak és puszták, az izsáki Kolon-tó, a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzet és a Csongrád-bokrosi Sós-tó.
A természetvédelem oltalma alatt áll még három tájvédelmi körzet, 18 természetvédelmi terület is. A nemzeti parki és más védett területekkel részben azonos, de annál kb. háromszor nagyobb, mintegy 180 ezer hektár kiterjedésű Natura 2000 területek az európai jelentőségű élőhelyek, állat- és növényfajok megőrzését szolgálják.
A változatos élőhelyeksokasága jellemzi a Duna-Tisza köze síkvidéki táját. A Tisza mentén a holtágak, az ártéri erdők, az egykori kubikok és fokok, a Homokhátságon a szélfújta homokbuckások nyílt homoki gyepjei, borókás nyáras erdői, a Turjándikék vízjárta gyepjei, kocsányos-tölgyes erdősztyeppjei, a szikes tavak és szikes puszták és a ma is élő tanyavilág csak a türelmes embereknek mutatja meg igazi titkait.
A Kiskunsági Nemzeti Park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat, amely magában hordoz minden jellegzetes kiskunsági értéket. Alapításakor 30 628 hektáron hozták létre. Ma a bővítéseknek köszönhetően több mint 50 000 hektár (500 km2) kiterjedésű. Területének kétharmad része bioszféra rezervátum. A Felső-Kiskunsági-tavak, a Felső-Kiskunsági-puszta és a Kolon-tó a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. Ezeken túlmenően a Kolon-tavat hazánk egyetlen biogenetikai rezervátumként is számon tartják.
A tájátalakítás megsemmisítő sodrában még fennmaradt maradványterületeket szinte az utolsó órában mentette meg a nemzeti park létrehozása. A szétszórt, szigetszerűen elhelyezkedő kisebb-nagyobb területek megőrzése, védelme, kezelése, és bemutatása nehezebb, költségesebb, több időt igénylő és nagyobb szakértelmet feltételező munka, mintha azt megszakítatlan, összefüggő területeken végeznénk.
A változatos tájelemekből felépülő nemzeti park élőhelyi adottságai nagy fajgazdagságra vallanak. Több, mint 12 000 faj lelhető fel itt, ebből a virágtalan növények száma 1800, a virágos növényeké 1300 db. Az előforduló állatfajok száma 8800 feletti.
A Kiskunsági Nemzeti Park területei:
-
Felső-Kiskunsági-puszta
-
Felső-Kiskunsági-tavak
-
Peszéradacsi-rétek
-
Mikla-puszta
-
Kolon-tó
-
Fülöpházi-buckavidék
-
Orgoványi-rétek
-
Bugac
-
Szikra és az Alpári-rét
forrás: sokszínű vidék, KNP
