Házy Erzsébet (1929. október 1. – 1982. november 24.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekesnő (szoprán), színésznő halálának 37. évfordulója van.
Az 1939-es áttelepülések során került családjával Pozsonyból Budapestre, ahol először a Mária Terézia Gimnáziumban, majd a Nemzeti Zenede zongora szakán tanult. A Zenede énekszakán a kor neves pedagógusához, dr. László Gézához került, aki rendkívül tehetségesnek tartotta, s már a negyvenes évek végén bemutatta a Magyar Állami Operaház akkori igazgatójának, Tóth Aladárnak.
Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951-ben debütált a Magyar Állami OperaházbanVerdiRigolettójának apródjaként. Kezdetben lírai, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is énekelt. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. Az Erkel Színházban nagyoperettekben is fellépett.
A mozivásznon is emlékezeteset alakított, például a Gerolsteini kaland (1957), a Felfelé a lejtőn (1958) és az Új Gilgames (1963) című filmekben.
Élete utolsó éveiben súlyos szembetegséggel, énektechnikai problémákkal, memóriazavarokkal, depresszióval is küzdött. 53 évesen, 1982. november 24-én halt meg, Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
