1874. június 23-án, tehát éppen 146 évvel ezelőtt, ezen a napon indult el a fogaskerekű vasút a Városmajortól a Svábhegyig.
A fogaskerekű ötlete Széchenyi Ödön gróftól származik, aki a svájci Niklaus Riggenbach fogaskerekű vasútját szerette volna itthon meghonosítani. A fogaskerekű vasút építésére vonatkozóan egy évvel korábban írták alá a koncessziós szerződést a már említett Riggenbach céggel, amely egyébként ekkoriban egész Európában jelen volt, mint a fogaskerekű tervezője, a kivitelezés is svájci szakemberhez került: Cathry Szaléz Ferenc mérnök irányította a munkálatokat. Az engedélyt Tisza Lajos közmunka, -és közlekedésügyi miniszter adta ki 40 esztendőre.
kép forrása: pestbuda.hu
A fogaskerekű az Ecce homo rétről, a mai Városmajorból indult, a Diós-árok mellett ment el és így érte el a Svábhegyet, egészen pontosan az Emmich-villa melletti térig szállított utasokat. 12 km/órás sebességgel száguldozott a fogaskerekű gőzmozdonya, eleinte csak április és október között.Menetideje mindkét irányba – felfelé és lejtmenetben is – 20 perc volt. Mivel a vonalon csak egy vágányt építettek, vasúti kitérőt kellett beiktatni, hogy az egymással szemben haladó vonatok elkerüljék egymást. Ezt ún. tolópadok alkalmazásával oldották meg, amivel lehetővé vált a később a 30 perces menetsűrűség.
kép forrása: FSZEK
Többnyire kirándulók mentek vele, mert ekkoriban rendkívül népszerű kiránduló,- és nyaralóhely volt a Svábhegy és környéke, rengeteg híresség, írók, művészek, színészek pihentek errefelé. Mivel azonban, a fogaskerekű előtt csak szekerekkel meg lovaskocsival lehetett megközelíteni a helyet, a fogaskerekűvel később a téli üzemmódban teherszállítást is tudtak szervezni. Sokan rossznéven vették, hogy túl drága a jegy a fogaskerekűre, ezért népszerűsítésére törekedve, leszállították a jegyárakat, illetve számos kedvezményt vezettek be, hogy minél többen utazzanak vele. 1874-1890 között, ez eredeti 2, 8 km.-es szakaszt tovább bővítették a Széchenyi-hegyig, majd 1929-ben villamosították. Ekkora már a mostani 3733 méter hosszúságot használták.
A városmajori végállomáson, a svájcihoz hasonló indóházat építettek, freskókkal, faragásokkal díszített épület volt, rajta a fogaskerekű jelmondata: „meredek úton a csillagok felé”.
Az 1910-től téli üzemben is működő fogaskerekűn azt is lehetővé tették, hogy az építő- vagy tüzelőanyaggal megrakott, nehéz fuvaroskocsikat is szállítson. Ráadásul, télen is nagyon sok kiránduló és síelő, szánkózó használta, a sílécek szállítására külön kocsit csatoltak a mozdonyhoz. A 146 évvel ezelőtt elindult magyar fogaskerekű vasút, Európában a harmadik volt.
(forrás: bkv.hu, kép forrása: www.fszek.hu)
