Hogy mi a közös a Micsoda nőben, Az Óceánjáró zongorista legendájában és a Rómának szeretettel című filmben? Egyrészt mindegyik nagyszerű film, másrészt olyan klasszikus zenei pillanatokat élhetünk át a jobbnál jobb jelenetekben, melyeknek köszönhetően a hideg futkos a hátunkon. Minden filmben fontos szerepet játszik a zene, hiszen egy-egy jelenet mondanivalóját sokszorosan fel tudnak erősíteni, és néha a legváratlanabb pillanatban szólalhat meg egy nagy klasszikus zenei óriás. A régebbi filmekben a csendnek is nagy szerepe volt, gondoljunk csak Bergmanra, de mostanában ezzel már óvatosan bánnak a rendezők, mivel a nézők nem viselik túl jól a teljes csendet a mozikban.
Az Óceánjáró zongorista legendája
A film zenéjét, Ennio Morricone kétszeres Oscar-, Grammy- és kétszeres Golden Globe-díjas olasz zeneszerző szerezte. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a rendkívül érzelmes történetben a zenének jóval nagyobb szerepe van, mint a szövegnek. Az egész filmben, de kiváltképp a csúcsjelenetekben érezhetjük leginkább a zene erejét. Koltai Lajos gyönyörű operatőri munkát végzett, Tim Roth zseniálisan játszik benne és Morricone beírta magát a zenetörténetbe.
Maléna
Maradjunk még egy pillanatra az Ennio Morricone és Koltai Lajos alkotta párosnál. A Maléna zenéje szintén csodálatosan fejezi ki a filmben megjelenő érzelmeit Monica Beluccinak, a szenvedélyesen szerelmes kamaszfiúnak és a vágyakozó férfiaknak. A film a zene nélkül csak féllábú óriás lenne, csodálatos alkotás, ezért mindenképpen nézzük meg!
Micsoda nő!
Aki valaha látta a Micsoda nőt, az biztosan nem felejtette el azt a jelenetet, amikor Edward (Richard Gere), fehér ló híján, fehér limuzinnal gördül be szerelméhez, Vivienhez (Julia Roberts) egy virágcsokorral a szájában. És arra is emlékszünk, hogy milyen zene szólt, amikor mindez történt? Verditől a La Traviata. Nem véletlen, hiszen ott is egy kurtizán szerelmének lehetünk tanúi.
Rómának szeretettel
Bárki, aki szereti Rómát, rögtön szeretni fogja a filmet is. Az amerikai-olasz-spanyol vígjáték, amit Woody Allen rendezett több történetszálon fut a város különböző pontjain. A filmben többéle stílusú zene is felcsendül, azonban az egyik jelenetben, Ruggero Leoncavallo, Bajazzók című kétfelvonásos operájából csendül fel a Duetto e finale.
Koyaanisqatsi – Kizökkent világ
Godfrey Reggio kultikussá lett Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, amelynek zenéjét Philip Glass, képeit a Baraka rendezőjeként is ismert Ron Fricke alkotta. A narrációt nélkülöző vizuális költemény szótlanságát így magyarázta Reggio: „nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ezekben a filmekben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk.” A film elsősorban városok és tájképek lassú mozgásából áll. A film azt sugallja, hogy az élet zűrzavarban van és lassanként szétesik, ezért az embernek más életmódot kellene élniük. Egy film szavak nélkül, melyben a zene az egyik legerősebb nyelv.
A zongoratanárnő
Mind zeneileg, mind történetében nagyon erős film. A felkavaró alkotásban egy zsarnoki, beteges anya-lánya kapcsolatot láthatunk, amelyben a lány (felnőtt, negyvenes nő) titokban pornómozikat látogat. Az elnyomó anya teljesen uralkodik a lánya felett, akinek az életében azonban egy nap felbukkan egy fiatal tanítványa, aki elhatározza, hogy meghódítja a nőt. A történetet pedig csak erősítik a klasszikus zenei darabok. Felcsendül benne Schubert, Rachmaninov, Beethoven és Bach is. Isabelle Huppert, a főszereplő egy évig gyakorolt zongorázni a szerep kedvéért.
2001: Űrodüsszeia
A legendás Stanley Kubrick film mára már egyértelmű, hogy a sci-fi műfaj egyik klasszikusa. A film zenéjét Richard Strauss, ifjabb Johann Strauss (Kék Duna keringő) és Ligeti György (Atmosphères, Lux aeterna, Requiem) műveinek felhasználásával Kubrick állította össze.
Superman
A világ egyik legismertebb szuperhőse Clark Kent (Christopher Reeve) John Williams zenéjére menti meg a világot. Ő szerezte többek között a Star Wars filmzenéjét is, de ettől függetlenül nem hagyta ki a filmből az olyan klasszikusokat sem, mint Richard Strauss. Semmi sem lehet annál menőbb, mint amikor egy szuperhős kívül hordja a harisnyáját a combjaira simítva, miközben a kürtök hősies dallamokat játszanak. Egyszerű, hatalmas és hatásos.
A bárányok hallgatnak
Ebben a félelmetes jelenetben Bach: Goldberg-variációja szólal meg. A zene és a képsorok tökéletes összhangban vannak, ettől függetlenül csodálkoznánk, ha Bach ehhez hozzájárult volna.
Bagdad Café
A Bagdad Café egy 1987-ben rendezett, szándékosan giccses vígjáték. Jasminnak (Marianne Sägebrecht), egy telt bajor nőnek Las Vegas felé a sivatag kellős közepén lett elege elviselhetetlen férjéből. Egy kofferral beköltözik a Bagdad Caféban, ahol különös események történnek. A filmben pedig előszeretettel használják Bach zenéit.
Kép: Pexles/ Ylanite Koppens
