Az Intermezzoban Bálint Edina vendége Száraz György, a Magyar Lovaregylet elnöke.
Nem véletlen, hogy a mai napig a lovas társadalom számára alapmű Széchenyi István Lovakrul című munkája. Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a röpiratként is aposztrofált mű, mely a lótartást, lónevelést és versenyzést törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével.
Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai „lóállapot”: versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok. Mai beszélgetésünk kiindulópontja is Széchenyi, aki a Magyar Lovaregylet első elnöke is volt. A tisztséget ma Száraz György tölti be, aki nagy lelkesedéssel és szeretettel beszél szenvedélyéről. Mi is az a lóverseny? Hogyan került Magyarországra? Milyen társadalmi presztízse volt a 19. században, és ez hogy változott az idők során? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk, de arról is lesz szó, hogy miért volt ez vonzó az akkori írók, költők, festők, zenészek számára?