Az Intermezzoban Bálint Edina vendége Paczolay Béla rendező, fókuszban „A rendes lányok csendben sírnak” ősbemutatója szombaton a Vígstreamházban
Egy nyolcemeletes panelház, egy vissza-visszatérő dallam és három nő, akiknek sorsán keresztül Európa egyik legsötétebb maffiatörténete rajzolódik ki. Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regénye a kilencvenes években játszódik Dunaszerdahelyen, ahol éveken át rettegésben éltek az emberek. Ez a regény az elmesélhetetlenről szól, amiről mégis beszélni kell. Az elmúlt évek egyik legmegrázóbb könyvsikerének színpadi adaptációját március 13-án mutatják be a Vígstreamházban Paczolay Béla rendezésében, Márkus Luca, Balázsovits Edit és Kiss Mari szereplésével.
Ha maffiatörténetekről beszélünk, valahogy sosem kerülnek szóba a maffiózók női áldozatai. Azok a nők, akiket az utcáról hurcoltak el, és lettek csoportos nemi erőszak áldozatai. Azok a nők, akiknek eltűnt a párjuk, akik nem tudták megvédeni gyermekeiket a bűnözőktől, vagy akiknek éppen a saját gyerekük vált maffiózóvá. Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regénye éppen velük foglalkozik, a női áldozatok sorsán keresztül meséli el a dunaszerdahelyi maffia történetét. A kilencvenes évek elején a csallóközi kisvárosban ugyanis minden nő inkább hallgatott, félrenézett, és csak csendben sírt… Ez volt a túlélés záloga.
Az előadás a korlátozások feloldása után a Vígszínházban, a Házi Színpadon lesz látható, de a premiert március 13-án online bárki megnézheti, így szélesebb közönség számára, akár külföldről is, például Szlovákiából is elérhetővé válik a produkció. A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik szégyenbe burkolózva éltek. Ahogy az író, Durica Katarina megfogalmazta: „a legfontosabb a regényem utóéletében egyértelműen az, hogy beszélni kezdtünk.”
