Bartók Béla népdalgyűjtéseinek teljes forrásanyagát közzéteszi a Zenetudományi Intézetben működő Bartók Archívum új adatbázisa. A források betekintést nyújtanak a bartóki népdalfeldolgozások keletkezésének mélyrétegeibe – tette közzé az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat.
Bartók Béla műveinek körülbelül egyharmada népdalfeldolgozás, amelyekben a zeneszerző túlnyomórészt saját, mintegy tízezer dallamból álló, nemzetiségektől származó népdalgyűjteményéből válogatott. A Népzene Bartók műveiben elnevezésű új adatbázis azt a népzenei hátteret tárja fel, amely megragadta Bartók Béla alkotói fantáziáját. Az adatbázis révén válaszokat lehet találni olyan kérdésekre, mint például, hogy miként jegyezte le Bartók Béla a dallamot a gyűjtéskor, milyen megjegyzéseket fűzött hozzá, és hogyan pontosította lejegyzését olykor több évtized elteltével.
A népdalok fonográffelvételei és különböző lejegyzései meglehetősen közeli, árnyalt képet adnak a művek forrásául szolgáló dallamokról. A forrásokból kirajzolódik, hogyan viszonyult Bartók Béla a népi forrásdallamhoz, milyen esetekben ragaszkodott szigorúan a lejegyzés betűjéhez, és mikor kezelte szabadabban az eredeti dallamot.
Az adatbázis a Bartók-művekben felhasznált népi dallamok minden elérhető írott és hangzó forrását közreadja, így olyan kéziratos források válnak szabadon hozzáférhetővé, amelyek eddig csupán a kutatók szűk köre számára voltak elérhetők.
Különösen értékesek a népdalgyűjtések elsődleges forrásai, a gyűjtőfüzetek, valamint a fonográfhengerre rögzített historikus hangfelvételek és az egyes népdalok gyűjtéskor megörökített „pillanatfelvételei”.
Az adatbázist – amely alapvetően Lampert Vera Népzene Bartók műveiben című kötetén alapul – a Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása közreadásával párhuzamosan, folyamatosan töltik fel.
forrás: Zenetudományi Intézet
