François Couperin (1668 – 1733) francia barokk zeneszerző, udvari csembalista, a barokk csembalómuzsika legnagyobb képviselője, aki templomi orgonistaként is kiváló volt, 352 éve, ezen a napon született.
Couperin sok nemzedékre visszanyúló, kiemelkedő zenész családban született. Születésekor a St. Gervais-templomban már 175 éve a Couperinek töltötték be az orgonistai posztot. A család legnevesebb képviselői, rajta kívül:
Louis (1626–1661): a zongoraszvit továbbfejlesztője, a dúr–moll hangnemek következetes alkalmazója;
François (1630 k.–1701): kiváló orgonista, remek orgonaművei maradtak fenn;
Charles (1638–1679): jónevű orgonista, „a nagy Couperin” apja;
Nicolas (1680–1745): neves orgonista, „a nagy Couperin” unokatestvére;
Armand Louis (1725–1789): híres orgonista, Nicolas fia.
François Couperin zenei tehetsége már gyermekkorában annyira nyilvánvaló volt, hogy apja halála után – ekkor tízéves volt – felajánlották neki a St. Gervais-templom orgonista-állását. Ez azonban csak szimbolikus értelemben vett megbízás volt, az állást hivatalosan csak 18 éves korában foglalhatta el. Ugyanakkor, már előtte is zenélt a templomban, és fizetést is kapott érte. Fiatalon nősült, felesége Marie-Anne Ansault volt (Couperin lányai, Marianne és Marguerite is kiváló zenészek lettek).
1693-ban XIV. Lajos, „a Napkirály” orgonistája, csembalistája és a királyi gyermekek tanára lett. 1696-ban saját címert, 1702-ben pedig lovagi címet adományoztak neki. Állásában az új király, XV. Lajos is megerősítette 1715-ben, sőt újabb előkelő tanítványok zeneoktatását is rábízták. 1716-ban kiadta Clavecin iskoláját, melyben megfogalmazza a korszerű ujjrend követelményeit, tanácsokat ad a díszítésre, megismerteti a zenei formákat.
Couperin egyik példaképe Arcangelo Corelli volt, és az olasz zene iránti rajongása egész életét jellemezte. Ennek egyik első példája az 1692-es szonátasorozata. Vallásos műveket is írt, például a Leçons de ténèbres című, bibliai szövegeket feldolgozó darabot.
Legfontosabb munkáinak a több könyvnyi csembalódarabja számítanak, amiket főleg 1713 és 1730 között írt. Különleges felépítésű művek, amelyek szvitszerűen (ő ordre-nak, sornak nevezte) kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik darabnak külön címe van, mint például Pillangók, Kóborló árnyak, Az álmodozó.
Műfaji tekintetben Couperin nagyon nyitott volt, dalokat, tánczenéket és pedagógiai jellegű műveket is írt. Zseniálisan kezelte a szonáta- és rondóformát, csodásan egyesítette a kor zenei stílusait. Az ő (és Lully) működése révén vált a francia zene az udvar előtt is elfogadottá, és hódította meg Európát is. Műveit Bach is elismeréssel tanulmányozta.
forrás: www.irodalmiradio.hu
