Suzanne Simard ökológus fedezte fel, hogy a fák a talajlakó gombák hálózatának segítségével közlik a szükségleteiket, de ezen keresztül képesek segíteni is a szomszédos növényeket. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tarvágás és a klímaváltozás tönkreteheti ezeket a kritikus hálózatokat.
Két évtizeddel ezelőtt, amikor a doktori értekezéséhez végzett kutatásokat, Suzanne Simardökológus felfedezte, hogy a fák képesek a szükségleteik jelzésére, illetve egymásnak küldenek tápanyagokat a termőföldet behálózó gombafonalakon keresztül – úgy is mondhatnánk, hogy „beszélnek” egymással. Azóta Simard jobban beleásta magát a témába, immár a Brit Kolumbiai Egyetemen (University of British Columbia), és azt kutatja, hogyan tudnak ezek a törékeny felépítésű gombák segíteni a fáknak olyan információk továbbításában, mint a környezeti változások, rokonok keresése, és a tápanyagok átvitele a szomszédos növényekbe, mielőtt elpusztulnak.
Suzanne Simmard TEDx előadása magyar felirattal itt:
A kutatásnak köszönhetően a tudósok immár máshogy látják az erdőt – leginkább egy bonyolult szervezethez hasonlítható, mint amilyen a neuronok hálója az emberi agyban. A fák között zajló kommunikáció nagyon is hasonlít a miénkhez, hiszen nem csak tápanyagot adnak át egymásnak, de képesek figyelmeztetni a társaikat a veszélyekre és rokoni kapcsolatok feltérképezésére is tudják használni. Simard szerint minél inkább azonosulni tudunk a fák a miénkhez hasonló kommunikációjával, annál fontosabbá válik számunkra, hogy megőrizzük a tájainkat.
Greg Gage előadása magyar felirattal:
A világon minden fa szimbiózisban él a talajlakó gombafonalakkal, az úgynevezett mikorrhizákkal. Ennek lényege, hogy a gomba, mely képtelen a fotoszintézisre, vizet és ásványi anyagokat szállít a fának, amely ezért cserébe cukrokat, vagy más fotoszintézissel előállított tápanyagokat kap vissza. Ezek a gombafonalak pedig összekötik a fák gyökérrendszereit, és óriási földalatti hálózatokat hoznak létre, amin keresztül az egyes fák ásványi anyagokat és tápanyagokat tudnak egymásnak küldeni. Nem kivétel ez alól a papírnyír (paper birch, Betula papyrifera) és a duglászfenyő (douglas fir, Pseudotsuga menziesii) sem, amik Simard kutatásának alanyai voltak, amit 1997-ben publikálta eredményeit a Nature magazinban. A fajok közt folyó tápanyagáramlást a gombafonalakon keresztül radioaktív szénizotópok segítségével vizsgálták. A papírnyír és a duglászfenyő megtalálható Brit Kolumbia azon természetes erdeiben, amelyek a szukcesszió egy korai stádiumában vannak. A két fafaj verseng egymással, de ahogy a tanulmányból kiderül, képesek együttműködésre is: ásványi és tápanyagokat küldenek egymásnak a mikorrhiza hálózaton keresztül. Ez soha nem egyirányú. Nyáron, amikor a papírnyírek kilombosodtak, és árnyékot vetettek a duglászfenyőkre, egyben többlet tápanyagot is juttattak a másik fajnak. Télen azonban, amikor a nyírek elvesztették a lombjukat, a fenyők az általuk termelt tápanyagtöbbletet visszaküldték a lekopaszodott fáknak.
Simard feltételezése szerint más ökoszisztémákban is létezhet ez a fajta csere-hálózat, mint például gyepekben. A klímaváltozás minden bizonnyal hatással lesz ezekre az ökológiai rendszerekre. Nem valószínű, hogy megszűnnének, de mindenképpen átalakulnak – más fajok fogják alkotni, de hogy az az őshonos, idegenhonos vagy inváziós fajoknak lesz kedvezőbb, nem lehet tudni.
Simard egyik végzős doktori hallgatója, Kevin Eiler fedezte fel a molekuláris biológia eszközeinek hála, hogy léteznek úgynevezett „anyafák”. DNS analízis segítségével vizsgálta az egyes duglászfenyő példányokat és a gombafonalakat az erdőfoltokon belül. Ennek eredményeképpen létrejött egy olyan térkép, amelyen két nagyobb fa-család rajzolódott ki, melyeket összekötöttek a mikorrhizák. Szinte az összes ott lévő fa rokonságban áll egymással, leszámítva pár elszigetelt példányt. Felvetődött a kérdés, hogy vajon az idősebb fák felismerik-e saját utódaikat, és képesek-e őket segíteni? Úgy tűnik, hogy igen. Innen jön az anyafa kifejezés – ezek az idős, óriási gyökerű fák képesek nagy területeket behálózni, megtalálni az utódaikat, és segíteni a fejlődésüket.
forrás: https://magyarmezogazdasag.hu/2017/06/22/hogyan-es-miert-beszelnek-egymassal-fak
