Charles Aznavour(1924 – 2018) örményszármazású francia sanzonénekes, zeneszerző és színész, 96 éve, ezen a napon született.
Tanulmányait az École centrale de TSF-en (ma ECE Paris, École centrale d’électronique), majd az École nationale supérieure des arts et techniques du théâtre-on Párizsbanvégezte. 1933-tól táncosként, 1935-től pedig gyermekszínészként lépett színpadra. 1941-től a Jean Dasté Színtársulat tagja volt. 1942-től Pierre Roche társulatánál dolgozott, 1955-től a Moulin Rouge tagja volt, 1957–től pedig filmezett, közel nyolcvan filmben szerepelt. Valószínűleg a legtöbben Francois Truffaut Lőj a zongoristára! (1960) című abszurd krimijének főszereplőjeként emlékeznek rá, de emlékezetes alakítást nyújtott Claude Chabrol Kisvárosi fojtogatójában (1982), sőt, még Balzac Goriot apóját is eljátszotta egy tv-filmben. 1997-ben filmes munkásságáért tiszteletbeli Cesar díjjal tüntették ki.
1995–től a ÖrményországUNESCO-nagykövete lett, 2008-ban megkapta az örmény állampolgárságot, majd 2009-ben Örményország svájci, illetve az ENSZgenfiszervezeteihez akkreditált nagykövetévé nevezték ki.
A legendás francia sanzonénekesek (Édith Piaf, Yves Montand, Georges Brassens) egyik kiemelkedő egyénisége a 20. század második felében. Aznavour is azon fiatal művészek közé tartozott, akiket a 40-es évek végén Edith Piaf karolt fel. Az igazi nagy siker azonban 1956-ban találta meg, a Sur ma vie című dallal.
A francia sanzon a 19. század végén és 20. században meghódította Európát de az USA-t is. A francia sanzonok, s azok tolmácsolói, köztük Charles Aznavour Franciaországban, Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, sőt Dél-Amerikában és a Szovjetunióban (majd Oroszországban) is nagy sikereket aratott. Aznavour a közönség kedvéért, a francia nyelven kívül angolul, spanyolul, olaszul, valamint oroszul is előadott számos francia sanzont.
Bakelit lemezeiből és cd-iből is rengeteg fogyott, s nemcsak az olyan slágerei miatt, mint a La Bohéme, a Que c’est triste Venise, a She, vagy az Isabelle, hanem legkorábbi, swinges felvételeit és legújabb dalait is szeretik. 90. születésnapja körül jelent meg harmadik önéletrajza, amelynek címe művészi pályájára nézve volt sokatmondó: Amíg ver a szívem (Tant que battra mon coeur).
Életfilozófiája így hangzott: „Tedd kalanddá az életedet, lepd meg a körülötted lévő férfiakat és nőket alázattal, kedvességgel, egyszerűséggel.”
