1741-ben Handel meghívást kapott Devonshire hercegétől, Írország kormányzójától, hogy látogasson Dublinba, s rendezzen koncertszezont a helyi kórház s egyéb jótékonysági intézmény javára.
1741. augusztus végétől szeptember közepéig erre a meghívásra készítette el Händel a Messiás című oratóriuma partitúráját; amelynek szövege a Szentírásból idéz. Händel 1741 augusztusától foglalkozott a téma megzenésítésével, és mindössze huszonnégy nap alatt (augusztus 22. és szeptember 14. között) készült el vele (igaz, kölcsönzött a saját korábbi darabjaiból is részeket). Az angol hagyomány szerint a komponálást Jennens leicestershire-i kastélyában végezte (Gopsall Hall) és 1742. április 13-án Dublinban, egy frissen megnyitott új koncertteremben, a Neal’s Music Hallban mutatta be művét. Az előadást Händel a csembaló mellől vezette, a zenekart pedig Matthew Dubourg vezényelte. A bemutató, valamint Händel egész dublini évadja igen nagy siker volt minden értelemben, ezért szerette volna megismételni, de erre már nem került sor.
A londoni bemutató 1743 tavaszán volt a Covent Gardenben, s ezután szokássá vált, hogy az oratóriumot jótékonysági céllal, minden évben előadják a Foundling Hospital (árvaház) kápolnájában. Állítólag a londoni bemutató után történt, hogy a Halleluja kórusnál II. György király kezdeményezésére az egész közönség felállt és a tételt állva hallgatta végig, s ez a mai napig így van. Händel életében összesen harmincnégyszer adták elő a Messiást, mindannyiszor az árvaház javára.
A Messiásnak rövid idő alatt egyre nagyobb lett a népszerűsége, és a kortárs zenetörténész Burney azt írta róla: „E szent oratórium, ahogyan eleinte nevezték, mivelhogy szövege teljes egészében a Szentírásból származik, a közönségnél igen nagy tetszést aratott, ezért Händel a legtisztább jótékonyságtól indíttatva arra a dicséretes elhatározásra jutott, hogy a Messiást minden évben előadja az árvaház javára. S ez így is történt élete végéig…”
A korabeliangliai szokásoknak megfelelően, nem az opera, hanem a vallásos témájú, ám színpad és színházi kellékek nélküli előadások voltak népszerűek. Händel is az opera helyett kezdett oratóriumokat írni, 1732 után egyre többet, eleinte drámai oratóriumokat, majd ún. szemlélődő, morális oratóriumokat. 1739-ben megírta a viszonylag cselekményes Sault
majd új típusú oratóriumai közül, először megírta az Izrael Egyiptomban-t, amelyben egyéni szereplők nincsenek is, a zenekar mellett csak kórust szerepeltet. Ezt követte a Cecilia-óda (Dryden szövegére), majd a L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato következett (1740) (Milton szövegére, amit Jennens dolgozott át)
A Messiás szövegkönyvét a komponista Charles Jennens segítségével válogatta a Biblia különböző szövegeiből, főleg az Ószövetség Krisztusra vonatkozó jövendöléseiből. A szerző nagy oratóriumai között a Messiás az egyetlen, amelynek nincs drámai története. „A történetből sugárzik a zenére a kivételesség fénye … A legnagyobb történethez, a legnagyobb hőshöz fűződő érzelmek szólnak a Messiás zenéjéből. Az oratóriumban kiemelkedő a kórus szerepe, ami Angliában akkor is nagy divat volt, ezen kívül egy vagy két szoprán, egy alt, egy tenor és egy basszus működik közre. Händel eredeti zenekara huszonöt vonósból, két oboából, két fagottból, két trombitából és üstdobból állt, a basso continuótcsembaló adta, a kórus 20–25 fős volt. Később egyre monumentálisabb együttessel adták elő a darabot, ezek közül legnagyobb a Thomas Beecham által vezényelt Royal Filharmonikus Zenekar volt 1959-ben, akik számára Eugene Goossens dolgozta át a művet.
Handel és Jennens
Händel az első bemutató után, és a későbbiekben is, egyre több változtatást, módosítást hajtott végre a Messiáson, amely változtatások oka főleg a mindenkori előadói apparátushoz való igazítás volt. Ennek következtében az oratóriumnak nincs állandósult verziója, a mai előadások és hangfelvételek során általában feltüntetik, melyik változatról van is szó. Ráadásul a darab olyan hosszú (több mint két órás), hogy manapság teljes egészében ritkán adják elő, még a hangfelvételek egy része is csak rövidített változatot tartalmaz.
A Messiást eredetileg húsvéti darabként kezdték játszani, ám valamiért végül a karácsonyi repertoár elengedhetetlen darabja lett.
