Ásvai Jókay Móric, azaz Jókai Mór (1825 – 1904) a márciusi ifjak egyike, regényíró, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 195 éve született.
Jókai Mór 1825 február 18-án született Komáromban. Édesapja Jókay József ügyvédként és birtokosként tekintélyes vagyont szerzett. A család legkisebb gyermeke volt Móric, akit vonzott a festőművészet, a pápai református főiskolán pedig verseket és novellákat írt. 1841 őszén iktatták be első versét a főiskolai képzőtársaság érdemkönyvébe, a következő évben egyik novellájával jutalmat nyert egy pályázaton. Tanulmányait, a kecskeméti református főiskola jogi képzésén folytatta. Albérletben lakott, házigazdája, egy jómódú mérnök, sokszor elvitte kocsiján a Kecskemét körüli pusztaságokra, gyakran tölötték pásztorokkal az estéiket tanyákon. Kecskeméten fogott első nagyobb munkájának, a Zsidó fiú című verses tragédiának, megírásába. Jogi végzettségével visszatért Komáromba és bár nagyon szeretett volna festészettel és írással foglalkozni, a családi elvárások miatt ügyvédi gyakornokságot vállalt az egyik komáromi prókátor irodájában, és készült ügyvédi vizsgájára. 1845 februárjában Pestre utazott, hogy befejezze elméleti és gyakorlati felkészülését.
Pesten megszerezte ugyan az ügyvédi oklevelet, de találkozott a kor legizgalmasabb művészeivel, köztük Petőfi Sándorral, aki bevezette Jókait a fővárosi fiatal írók társaságába. Jókai Mór inkább a Pilvax-kávéház irodalmi asztalánál volt, mint az ügyvédi irodában. A szépirodalmi lapok leközölték novelláit, a közönség szerette. Hamarosan átvette Frankenburg Adolftól az Életképek szerkesztését és Petőfi Sándorral együtt egy szállást béreltek, együtt szerkesztették a lapot is és mindketten szenvedélyesen vetették bele magukat az 1848-as márciusi mozgalmakba. Barátságuk azonban megszakadt, amikor Jókai 1848 szeptemberében elvette Laborfalvi Rózát, a Nemzeti Színház művésznőjét. Ez a házasság nagy felháborodást keltett a Jókai-család körében. Jókai Mór családja nem tudta elfogadni a színésznőt, aki idősebb volt Jókainál, édesanyja kitagadta az írót, aki nem kapott többé semmilyen támogatást, így újságírásból élt.
Jókai 1849 elején a kormánnyal együtt Pestről Debrecenbe menekült; itt a békepárt közlönyét, az Esti Lapokat, szerkesztette. Csatlakozott a köztársasági párthoz, ami miatt bújdosni kényszerült, bár később amnesztiát kapott.
Az 1850-es évektől rengeteg regénye, elbeszélése, humoreszkjei, versei, színdarabjai jelentek meg. 1858-ban megalapította az Üstökös című élclapját, majd 1863-ban elindította politikai napilapját, a Hont. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság is tagjává választotta. 1861-ben a siklósi kerület országgyűlési követe lett; azontúl, mint a siklósi, budapest-terézvárosi, dárdai, budapest-józsefvárosi, erdélyi-erzsébetvárosi, illyefalvi, kassai, oravicai kerületek képviselője, évtizedekig állandóan tagja maradt a parlamentnek. Mint szónok és mint vezércikkíró sokat szerepelt a politikában.
1875-ben barátja Tisza Kálmán, megalapította a szabadelvű pártot, innentől Jókai is a kormány politikáját támogatta, amivel nagyon sokat ártott politikai karrierjének, gyakorlatilag csak nemzetiségi kerületeket tudott képviselni, majd 1896-ban kiesett az országgyűlési képviselők sorából. I. Ferenc József király ugyan kinevezte a főrendiház tagjává, de Jókai megkeseredett.
Lánya férjhez ment Feszty Árpád festőművészhez, velük együtt ő is beköltözött a Bajza-utcában álló művészház első emeletére, a nyarakat pedig svábhegyi nyaralójában vagy balatonfüredi villájában töltötte.
1894-ben egységes kiadásban megjelent összes munkája, ami nemcsak elismerést, de anyagi biztonságot is adott számára. 1899 őszén, 74 évesen elvette feleségül Grosz Bellát, az egyik fővárosi színiiskola növendékét, ami teljesen ellehetetlenítette őt. Sem a barátai, sem a családja, sem a rajongói nem bocsátották meg neki a több, mint 50 évnyi korkülönbséggel kötött házasságot.
1904. május 5-én halt meg. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokából kísérték el utolsó útjára.
forrás: Arcanum
