Egy Siba nevű óriás uszkár nyerte el a győztesek győztesének – best in show – járó fődíjat tegnap a világ legrégebbi, évente megrendezett kutyakiállításán, a New York-i Westminster Kennel Club Dog Show-n.
A tökéletesre nyírt szénfekete szőrével szinte szoborszerűnek tűnő óriásuszkár 204 fajtából, több, mint 2600 kutyát megelőzve diadalmaskodott a hagyományosan a manhattani Madison Square Gardenben megrendezett kétnapos eseményen. A megmérettetésre idén 49 amerikai államból és 19 más országból, köztük Kanadából, Japánból, Dél-Koreából, Ausztráliából és Thaiföldről is érkeztek nevezések.
A közönség Danielnek, egy csodaszép golden retrievernek szurkolt, akinek a nevét hangosan skandáltak a csordultig telt csarnokban. Ez a legnépszerűbb kutyafajta ugyanis az Egyesült Államokban, és korábban még egyetlen alkalommal sem nyert golden a versenyen.
A verseny közel másfél évszázados története során egyébként ez volt az ötödik alkalom, hogy egy óriás uszkár diadalmaskodott, legutóbb 1991-ben volt hasonlóra példa.
Siba felvezetője, Chrystal Murray szerint a hároméves szuka ugyan tudja, hogy különleges, de képes „visszavenni”, ha kell, és jól eljátszik a gyerekkel is. Az egyetlen dolog, amelyből Siba nem enged, az a napi egyszeri csirkés fogás. Murray szerint amikor a verseny alatt elfogyott a kutya kedvenc csemegéje, kénytelen volt beérni egy népszerű gyorsétteremlánc csirkés szendvicsével.
A 144. alkalommal megrendezett kutyakiállításon több száz kutya versenyzett különböző kategóriákban. A Westminster Kennel Club Dog Show az Egyesült Államok legrégebbi kutyakiállítása, egyben a második legrégibb sportversenye a Kentucky derbi után.
Az uszkár francia eredetű. A kutatásokból az szűrhető le, hogy valószínűleg vadászkutyák és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki. Franciaország az őshazája. Az eredetileg nagy termetű uszkárt vízből való apportírozásra és vadászatra tenyésztették ki, de voltak apróbb változatai is, ezek az európai nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.
Az uszkár méretét tekintve lehet: óriás (45–62 cm), közép (35-45 cm), törpe (28–35 cm) és toy (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: standard, miniature és toy. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség. Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik.
Vitatott, hogy a fajta mikor és hol tűnt fel először: egyesek szerint az ókorban, mások szerint, a középkorban. Az biztos, hogy a tizenhetedik században már ismerték egy ideje a fajtát, ekkor festményeken és leírásokban egyaránt feltűnik egy Boye nevű fehér uszkár. A kutya Rupert hercegnek, az angol polgárháború egyik királyi parancsnokának állandó kíséretéhez tartozott. A dokumentumok szerint bátran részt vett a csatákban a herceg oldalán, és nagyon lelkes volt, így a „gavallérok” kabalájává vált. A másik oldal (a „kerekfejűek” tábora) ezért utálta, „ördögi kutyának” nevezte, és vérdíjat tűzött ki a fejére. Boye végül egy csatában halt meg, gazdáját nagyon lesújtotta a kutya halála.
17. században egyébként a francia arisztokrácia körében is rendkívül divatos volt az uszkár. Divat szempontjából ez eléggé extravagáns időszaknak számított, és az uszkárok funkcionális megnyírása is része volt a korszak furcsaságainak. A franciák szerint, az uszkárok hazájukból származnak, így ezt a fajtát Franciaország nemzeti kutyájának tekintik. Az uszkár neve ugyanakkor az angol „poodle” elnevezés a német „pudeln” igéből származik, amely jelentése magyarul fröcskölni, fröccsenni, csobbanni, és valószínűleg oda vezethető vissza, hogy a mai uszkárok ősei vadászkutyák voltak, és belecsobbantak a vízbe, amikor visszahozták az elejtett vízimadarat. Az uszkárok különböző stílusúra nyírása is vadászkutya mivoltukra vezethető vissza: azért nyírták meg őket, mert a vízzel átitatott bunda pluszsúlyt jelentett volna a vadászat során. A hosszú szőrt a lábon csak csomókban, illetve a mellkas tájékán hagyták meg, hogy segítsen ezeket a részeket melegen tartani.
Az uszkárok élénk, játékos, ragaszkodó és intelligens kutyák, akik szeretik az emberek társaságát. A szőrük alig hullik, ráadásul teljesen „allergiabiztos”. Európában nem jellemző a farkuk megkurtítása, Amerikában sokáig az volt, de ma már ott és Ausztráliában is illegális.
Számos híresség imádja az uszkárt, Winston Churchill Rufusától Barbra Streisand és Maria Callas kutyáin át egészen Patrick Swayze Derek nevű kedvencéig.
Amerikában 22 éven át (1960 és 1982 között) ez a fajta volt a legnépszerűbb.
fotók a versenyről: Stpephany Keith/Getty Images/ AFP/ Europress
