Elárverezik a világ legnagyobb whisky magángyűjteményét. A 3900 palackból álló gyűjtemény egyes darabjai, akár egymillió fontért is elkelhetnek. A Whisky Auctioneer árverési ház szerint, a gyűjtemény nagy része háziasítatlan maláta skót whisky.
A gyűjteményt a 2014-ben elhunyt Richard Gooding amerikai üzletember hagyatékából adják el. Gooding az üdítőital-iparban dolgozott, és több, mint 20 éven át gyűjtötte a skót whiskyt. A gyűjteményben már egykor híres skót lepárlók, mint a Stromness vagy a Dallas Dhu palackjai is szerepelnek, de a világ legkeresettebb whiskyjei, a The Macallan 1926 Valerio Adamija vagy 1926 Fine and Rare-je is megtalálhatók. Októberben egy ilyen 1926-os Macallanért 1,45 millió fontot adtak a Sotheby’s árverésén. A kollekciót eddig Gooding coloradói házának egy külön a whiskyk számára fenntartott szobájában őrizték.
Ilyenkor sokakban felmerül a kérdés, honnan lehet tudni, hogy valóban ilyen régi és eredeti italokról van-e szó? Nemrég megjelent egy új módszer, amely a skót whiskyk esetében (is) segít a kormeghatározásban: kiszűrhetők azok az italok, amelyek nem a mondott összetevőket tartalmazzák, vagy nem olyan régiek, mint amilyennek beállítják azokat. Az eddigi eredmények alapján hamar eltűnhetnek az átverős hamisítványok a kereskedők és az aukciósházak kínálatából.
A módszer az 1950-60-as években végrehajtott kísérleti atomrobbantások során kialakult radioaktív szénizotópok mennyiségén alapul. A szénizotópos meghatározáshoz az atomrobbantások kora, és az azóta eltelt idő kiszámításában számos nemzetközi mérési adatbázis áll rendelkezésre, azonban ezek nem minden célra alkalmasak egyformán. E módszerrel lehet megállapítani például ismeretlen korú holttestek születési és halálozási idejét, de használják már óbor-hamisítások kiszűrésére is. Amennyiben a hamisított ital egy év terméséből készül, a módszer megbízhatóan működik.
A skót kutatók kifinomultabb méréseken alapuló, korrigált adatsort állítottak össze, amelyből egyes esetekben akár még egy-egy évjáraton belül az évszak, illetve az eredet régiója is megállapítható – foglalja össze a módszer tudományos hátterét a National Geographic.
Mivel az árpát 1-2 évig raktározzák, az aratás után nem azonnal használják fel, így az is előfordul, hogy nem csak egy év árpáját használják egy lepárlás során. Ehhez az is hozzáadódik, hogy a skót whiskyt nem vadonatúj hordókban érlelik, hanem korábban már használtakban, így, ha kis mennyiségben is, de bejuthat az újonnan érlelt italba a régebbi maradványa is a hordóból. Minden hasonló egyedi jellemző eltérést figyelembe véve dolgozták ki a kutatók a módszert,
amellyel az adott whisky készítésének évét lehet pontosan megállapítani, és összeállítottak egy olyan adatbázist, amelyhez bármilyen whisky vizsgálati eredménye hasonlítható.
Ehhez az északi féltekén végzett atomrobbantásokat vették figyelembe. Az ezekből származó radioaktív szénizotópok lebomlásának idejével azt mutatták meg, hogy az árpa kb. 1 éves raktározását is figyelembe véve milyen a radioaktív izotóp aránya az egyes évjáratokban. Így viszonylag megbízhatóan találhatják meg a hamisított whiskyket.
A többféle hamisítás közt a legnagyobb kárt az okozza, amikor valamilyen névtelen, nemrégiben gyártott whiskyt régiként (19-20. század közt gyártott), márkásként, különösen értékesként adnak el. Ehhez, a közelmúltban gyorsan növekvő tendenciát mutató módszerhez az ilyen ó-whiskyk (valódiak) palackjait a hamisítók felvásárolják, majd jóval kevésbé értékes, fiatal párlattal töltik meg.
Az ilyen hamisítványok miatt a hírnévrontás is jelentős veszteséget okoz, csökken a márka piaci értéke, továbbá, a ritkaságok, régiségek árverezésével foglalkozó aukciósházakat, illetve más kereskedőket is megkárosítja a hamisító.
Az ilyen régiségeket általában nem fogyasztásra szánja a vásárló, hanem befektetésnek (akár több millió forintot is érhet egy-egy palack az ilyen whiskykből). A hamisítványok felderítését olyan modern technológiák biztosítják, mint a gázkromatográfiás vizsgálat, izotópvizsgálat, vagy az infravörös spektroszkópia. Ezek az összetételről adnak információt, ám az ital készítésének idejéről nem.
A kutatók a módszert 221 olyan whiskymintán tökéletesítették, amelyeket 1950 és 2015 között pároltak le, és készítési idejük ismert volt. Később ezek mentén fogtak elemzésekbe. A különböző gyártóktól és aukciósházaktól kapott mintákon elvégzett elemzésekkel kimutatták egy 1863-asnak címkézett whiskyről, hogy az árpa, amelyből készült, 2005-ben még a skót felföldön termett meg (az üzem, ahol készült, 1830-tól működik, egyike Skócia legrégebbi, ma is üzemelő lepárlójának, nem volt érintett a palack értékesítésében)
Számos más mintát elemezve némelyikről kiderült, hogy a kora alapján biztosan hamis, míg másokról bebizonyosodott, hogy az évjáratuk valóban a megfelelő időszakot jelzi.
Az elmúlt három évben 100 különböző palacknyi whiskyt teszteltek, melyből több mint 40 hamisnak bizonyult.
A whiskyrekordert 1926-ban főzték és 60 éven át, 1986-ig hordóban tartották. Összesen 24 palack készült belőle, aminek cimkéinek megtervezésére Peter Blake és Valerio Adami popartművészeket kérte fel a Macallan főzde.
Az árverést egyébként két részben rendezik az interneten, a pénteken kezdődött licitálás február 17-ig tart, majd április 10. és 20. között rendezik a következő fordulót. Az első fordulóban 1949 palackot kínálnak, köztük egy 1926-os évjáratú Macallan Valerio Adami whiskyt, amelyet 60 évig érleltek hordóban.