A Ferenczy Noémi-díjas porcelán- és szobrászművész életmű-kiállításán légies kisplasztikái mellett rusztikus merített papír munkái és kőből készült köztéri szobrainak makettjei is bemutatásra kerülnek. A művész változatos anyagokból létrehozott alkotásaiban a fény jelenségének, a transzparenciának a megragadása is tetten érhető. Műveinek ihlető forrását sok esetben a természetben fellelhető formák és azok szüntelen megújulása jelenti.
Az alkotóművész már korán elkötelezte magát a porcelán mellett, és saját műhelyében hosszú időn át kísérletezett vele, míg elérte nagy méretben is azt a transzparens vékonyságú héjat, amely mára a védjegyévé vált. A rétegelést, elvékonyítást kézzel végzi, a letisztult, fehér színű felületeket pedig gyakran gazdagítja finom mintázattal úgy, hogy a még lágy állapotú porcelánba (hullám)papírt, textilt vagy rizsszemeket nyom, mely segédanyagok a magastüzű kemencében való égetés során – áttetsző nyomot hagyva – eltűnnek. Ennek az ősi kínai módszernek az alkalmazásával tudja megragadni, sőt műveinek egyik meghatározó témájává emelni a fényt.
Már a nyolcvanas évek elejétől megfigyelhető Borza Teréz művészetében a növényi vegetáció és a természeti jelenségek plasztikai ideájának érzékeny megjelenítése, amely első nagyszabású egyéni kiállításán szereplő munkáin is megmutatkozott. Az Ernst Múzeumban 1986-ban rendezett tárlaton mutatta be szétnyíló virágkelyheket idéző, áttört sziromlevelekből álló, hullámzó és fokozatosan elvékonyodó peremű porcelánjait (Virág, Virágzás), valamint az Hommage à Debussy című sorozatát.
A porcelánművész az 1990-es évek végén új anyaggal, saját készítésű merített papír masszával kezdett el dolgozni, és az Újjászületés című, 2003-as tárlatán porcelánjai mellett a szintén organikus formavilágú papírmunkái közül is kiállított néhányat. Tojáshéjat vagy fészket idéző alakjukkal, illetve a címükkel (Feltörte, Kirepült, Elhagyott fészek) is utalnak a madárfiókák kikelésére, átvitt értelemben pedig a keletkezés és az elmúlás kettősségére.
Az alkotóművészt régóta foglalkoztatta a gondolat, hogyan ültethetők át porcelánműveinek esszenciális vonásai (légiesség, áttetszőség, finomság) egy időtállóbb, súlyosabb és ridegebb anyagba. Végül a fehér carrarai márványban találta meg azt a kőzetet, amellyel megfelelő megmunkálás révén hasonló hatást tudott elérni, mint a porcelán anyag esetében.
Vendégünk: Borza Teréz képzőművész
INTERMEZZO – Bálint Edinával
Adás: 2022.07.07.
