Fogalmazta meg mindezt hatévesen. Már akkor úgy érezte, hogy teljesen más lesz a sorsa, mint a kortársainak. Duett című műsorunkban Bálint Edina Nagy Sándor színművésszel beszélgetett. Sanyi gyerekként lelkipásztor vagy orvos szeretett volna lenni, de végül színész lett. Edinával beszéltek a választások okairól, az El Camino tapasztalatairól és arról is, hogy mi köze van a színészetnek a lélekgyógyászathoz.
1998-ban Szirtes Tamás, Kocsák Tibor és Dr. Simon Edit segítségével lehetőséget kapott a Madách Színházban bemutatott Nyomorultak című musicalben, ahol egy forradalmárt alakított. Ezután a Piccolo Színház tagja lett. 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán és még ebben az évben a Madách Színházhoz szerződött, innentől a pályája a mai napig felfelé ível.
Zene vagy próza?
Vannak zenés fellépései is, de a próza lett a fő irány az életében. Erről így beszélt:
A zene választott engem, aztán meg a próza. Ez az előadásoknál is így van, mert elhívnak castingra és utána kiderül, hogy megkapom-e a szerepet vagy sem. Ráadásul többször tapasztaltam azt, hogyha az ember valamilyen életszakaszában van, akkor bevonzza az adott szerepeket is. Ha az ember egy picikét is figyeli önmagát, akkor hamar rájön arra, hogy miért pont az a szerep talált rá.
Színpad és közönség
Minden közönségnek van egy összetétele és energiája, amit a színészek rögtön éreznek a színpadon. Van jó közönség, kevésbé jó és olyanok is, akik alszanak, mert éppen ebéd után érkeztek az előadásra. Egyszer Sinkovits Imrével történt meg, hogy nagyon lázadt a nézősereg és dobálóztak a gyerekek: megállította az előadást és a következőket mondta: Elnézést kérek Sinkovits Imre vagyok, ennek a színháznak a színésze. Én most ezt elkezdem elölről. Akkor ott megfagyott a levegő vagy éppenséggel azt is mondhatnánk, hogy észhez tért a közönség. És ahogy a közönségnek van energiája, úgy egy színházi társulatnak is. Rögtön lehet érezni, hogyha egy előadáson belül ismerik és szeretik egymást az emberek vagy sem.
Félünk vagy szeretünk?
Egy fizikai fájdalmat lehet csillapítani, de a gyökere egy pirulától nem szűnik meg. A rák gyakorlatilag népbetegség, ami nem véletlen. Az ember felemészti saját magát: aggodalom és félelem uralja az életünket. Erre mondják a bölcsek, hogy vagy a szeretetet, vagy a félelmet fogjuk választani.
El Camino, elengedés, elfogadás, önismeret, fejlődés, lélek – ezekről még mind-mind szó volt a Duettben.
Bár egy átlagos európai ember ma egyetlen nap alatt annyi kommunikációs üzenettel találkozik, mint egy 16. századi ember egész életében, ezt az interjút, azonban érdemes meghallgatni.
Kép: jegy.hu
