John Cage, a 20. századi kortárs zene kiemelkedő szerzője 4’33” című műve előtt tiszteleg a londoni Mute kiadó. A legendás csendzenét a Depeche Mode, a New Order, a Laibach, Moby és mások adják elő.
A STUMM433 elnevezésű, májusban megjelenő doboz lemezein az 1978-tól működő kiadó több mint ötven pop-rock formációja előadásában, saját elgondolásukban látható (kevésbé hallható) Cage 1952-ben született műve. Cage nagy hatású művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő a csendre figyelnie. A 4’33” előadásában a műre hangolódáson, a meditáción van a hangsúly. A mű alapjaiban változtatta meg a közgondolkodást a csendről, a hangról, a kompozícióról és annak hallgatásáról.
A csend nagyon jó hatással van a testre és a lélekre. Vannak olyan iskolák, ahol a tanárok meditatív szüneteket tartanak a gyerekeknek, hogy jobb legyen a memóriájuk, kreatívabbak és kipihentebbek legyenek. De gondoljunk csak egy erdei sétára, ahol nem pittyeg a telefon, nem szirénázik a mentőautó… mennyivel nyugodtabbak vagyunk utána.
A csend segít az agyunknak, hogy könnyebben feldolgozzuk a külső és belső környezetünk megértését, hogy igazán meg tudjuk élni az életünket.
A kiadványban a Mute-hoz az elmúlt négy évtizedben tartozó művészek sora működött közre. A névsorban található a Normal, amely a kiadó első kislemezén zenélt, a világszerte ismert előadók közül mások mellett a Depeche Mode, a New Order, a Laibach, A Certain Ratio, Moby, az Afghan Whigs, Alexander Balanescu, Barry Adamson, a Cabaret Voltaire, Chris Carter, az Einstürzende Neubauten, az Erasure, a Goldfrapp, Lee Ranaldo, a Liars, Michael Gira, Mick Harvey, a Miranda Sex Garden, a Nitzer Ebb, a Wire és Yann Tiersen is.
Az 1992-ben elhunyt amerikai zeneszerző, John Cage 4’33” című művét Magyarországon az Amadinda Ütőegyüttes játszotta lemezre.
Sokan félnek teljesen csendben maradni, hiszen olyankor felerősödnek a bennük lévő hangok, amit szívest örömest nyomunk el mindenféle zajjal. Nézzünk csak meg egy mai filmet vagy egy színdarabot valamelyik színházban, míg korábban a művészek bátran használták a csendet akár filmvásznon, akár színpadon, addig ma már ezt nagy kockázat bevállalni, mert a nézők nem tudnak mit kezdeni vele, illetve nem vagy alig tudják befogadni. 1 perc csend a nézőtéren hosszú, kínos, feszélyezett óráknak tűnhet. Ne lenne szabad félni csendben maradni valakivel, akár egy darabbal, hogy a lelkünk összhangban lehessen vele. Ne feledjük: a csend lehet a gyógyító balzsam a modern életvitelünkre és a 4’33” leginkább afféle zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik.
A doboz beharangozó klipjét a szlovén Laibach készítette el, amely a videóban Julian Wasser, a Time magazin világhírű fotósa által 1963-ban készített, „Duchamp egy meztelen nővel, Eve Babitz-cel sakkozik” című képéből indult ki. Marcel Duchamp (1887-1968) francia-amerikai festő, kubista, szürrealista, dadaista képzőművész és sakkjátékos volt.
A kiadvány bevétele részben a fülzúgásban szenvedőket segítő Brit Tinnitus Szövetséghez, részben a Music Minds Matter elnevezésű, zenészeket támogató alapítványhoz kerül. A kezdeményezés Craig Gill emlékének adózik: az Inspiral Carpets egykori dobosa húsz éven át szenvedett álmatlanságban és szorongásban rendszeres fülzúgása miatt.
Képek: Freepik, loeildelaphotographie.com
