Egy épület, amit kívülről a tataiak sem ismertek, egy épület, amivel szinte minden megtörtént az elmúlt 60-70 évben, csak jó nem és egy épület, amelyben egykor igazi champagne készült. Ismerjük meg a tatai Pezsgőgyár történetét!
Bár pezsgőt már nem találunk az egykori gyár területén, de néhány csodálatosan szép palack, sőt címke is fennmaradt. Az épületet 1772-ben építették az Esterházyak Fellner Jakab, építőmester tervei alapján. Alapvetően nem pezsgőgyárnak, hanem egy egyszerű gazdasági épületnek készült, majd sör-és szeszgyár lett belőle, ami körülbelül 100 évig üzemelt. Volt benne istálló, három emeletes padlás a gabona tárolására, és a cselédségnek is egy külön épületrész. A pincében az elkészült italokat, termékeket tárolták. A polgárosodás idején nem bírták a versenyt a többi gyárral szemben (Dreher, Hagenbach), ezért hol éttermet csináltak belőle, hol évekre bérbe adták. A hanyatlásnak gróf Eszterházy Ferenc vetett véget, mivel 1905-ben úgy döntött, hogy francia mintára pezsgőgyárat indít el.
A bálterem megszületése
A korábbi sör-és szeszgyártáshoz szükség volt egy nagy belső területre, azonban ez a pezsgőgyártáshoz már nem kellett, így gróf Esterházy Ferenc egy báltermet csinált belőle. A gabonatárolók helyét már csak szimpla tárolóként használják, az istállóból kialakítják a pezsgő csomagoló részt. Egy korábbi szellőzőnyílást kitágítottak és liftet készítettek belőle, így a nyersbe töltött pezsgőket a lift segítségével könnyedén levittek a pincébe. A champagne erjedt, elkészült és fent már csak címkézni kellett a palackokat.
A Mezőgazdasági Múzeum egyik kutatója Gedai Gusztáv felfedezett egy 1917-es teljes évi pezsgőgyári naplót. Ebből kiderült, hogy évente körülbelül 200.000 ezer pezsgőt gyártottak, a klasszikus francia champagne technológiával. Erre a célra Franciaországból hozták a gépeket és külön pezsgőmestert is hozatott a gróf. Európa nagyon sok országába exportáltak. A megtalált pezsgőgyári napló egyik érdekes feljegyzése, hogy 1917 felében már nem tudnak több rendelést felvenni, mivel a pezsgőgyár kapacitása nem bírta a gyártást. Ez a szép, buborékban gazdag világ, azonban véget ért a II. világháborút követően.
7 métert jöttünk le a pincébe
Négy átjáró van, melynek mindkét oldalán szellőző megy fel a bálterem padozatába. Ennél több szellőzővel rendelkeznek, de vannak, amelyeket még ki kell bontani a falból. Téglaboltíves csatornarendszer húzódik az épület alatti részben, utána már csak egy egyszerű téglafalazású csatorna van és a pince legalsó pontjára is elmegy a csatornarendszer, ami még mindig 3 méterrel magasabban van, mint a Cseke-tó szintje. Az egész pincerendszer megközelítőleg 1500 nm. A légcserétől kezdve a vízelvezetést pontosan megtervezte Fellner Jakab. Mind a bálteremben, mind a pincében csehsüvegboltozat van, ami szakértők szerint a legnehezebb boltívrakási mód, mivel szinte végig körkörösen rakták a téglát.
Nyikorgó lépcsőn mentünk fel a padlásra
Az épület három szintes padlással rendelkezik, ahol sokáig gabonát tároltak. Különleges hangulata van, ezért nem érdemes kihagyni!
