Amikor a 19. század végén megjelent a film mint olyan, mindenki temette a színházat. A színház mégis túlélte a technika eme találmányát, sőt, mára be is fogadta magába, sok-sok előadás díszletelemévé téve a vetítést, a mozgóképet. Chaplin 1931-ben forgatott megindító némafilmjének, a Nagyvárosi fények színpadi adaptációja mégsem ezen az úton jár.
Fekete-fehér látványvilággal, zenével, de prózai szöveg és dal nélkül, különlegesen izgalmas, a némafilmek stílusát fölidéző színészi játékkal – és a néző fantáziáját használva eszközként ahhoz, hogy megelevenedhessen az egyszerre mulatságos és elgondolkodtató történet, tisztelegve a filmművészet nagy zsenije előtt.
Hogyan lehet elérni a kívánt hatást ezekkel az eszközökkel? Hogyan lesz egy színházi előadás fekete-fehér? Mennyiben más itt a színész feladata? Az rendben van, hogy kell koreográfus, díszlettervező és dramaturg, de mi szerepe van a színházban egy illatfelelősnek?
Chaplin névtelen csavargóját Nagy Sándor alakítja, aki ma délután mesél a darabról az Intermezzoban. Az előadást legközelebb két hét múlva kedden láthatjuk. A szereplők között megtaláljuk Kolovratnik Krisztiánt, Zsurzs Katit és Csonka Andrást is. Rendezi és színpadra alkalmazta: Szente Vajk.
INTERMEZZO – Bálint Edinával
Adás: 2022.02.03.
